A Bemeneti Csatorna

A második egyetlenhez egy egyetlen

Fájdalom anyja ne hagyj el,
Kínom, kérlek szüntetelj!
Ott teremni melletted
Rám az élet neheztel,
Ó Istenem! Add a melledted!

Lélegzetem te lettél,
A szeretet lyukból te jöttél.
Élni nélküled már egy fél',
Adjunk egymásnak, mosolykút!
Látom már múlni a szomorút.

Meglepetés vagy nekem,
Az a Föld adta, mi kerek,
Más enné lelked, ami perec,
Add nekem tested, te gyerek,
Veled mindenhol élni merek.

Tervem veled a semmi,
Meg minden jóba belemenni,
Rád dolgaim nem fogom kenni,
Beljebb nyitnék, veled mindenkinél lenni,
Érted, fél-Földért, értem is tenni.

Sírásnak hallod, mi jajszó,
Te vagy legtöbb vágyam, mit álmom hajszol.
Bármit teszek, szívem csak szól,
Teérted volt, e dal szól,
Miattad távolodom a majdtól.

Nem láttam még kebledet,
Sem meztelen, se fedetten,
Mell dolgaim mindenkivel kegyetlen,
De te vagy a kettő egyetlen,
Az élyezet veled örök, elmegyetlen.

Ózd, 2025.05.03.12:51:58

T-Com ügyfélszolgálatosa! Hát abban reménykedem, hogy annyi nőnek mondom el a búbánatom (már annak, aki nagyon szeret), annyi nő szívét ragadom meg pár pillanat alatt, hogy valamelyikük odaáll majd eléd, és azt mondja, hogy itt van ez a jó pasi, nők szívét rabolja, elrabolt nőkét nehezíti, ugyan már, nézd meg kicsoda ő, állítsd már meg őt, mutasd meg magad neki, hátha te is olyan kivénhedt qrva vagy mint a többi, meg is látja sötét szíved és akkor odébáll, hiszen egy férfi mindig nemes és szíve hölgye a világ legnemesebb szívű, testű hölgye, neki nem kell kivénhedt qrva. Csak tudjátok, ott aztán a qrva pecér helyeken (livejasmin, stripchat, xhamsterlive), dobognak olyan szívek, hogy az csak na. Hiszen fillér nélkül állítok be oda és becsapom őket, mert vágynak a szerelemre igazából és még jobban feltöltik szájukat, még jobban magas talpú cipőbe másznak. De ha nem veszem el szexusokat, csodát kapok, olyan szépségeket olyan üziket (lehúznak-e), amitől szív dobban mindig, Mert azok a pillanat pillantásai, mert nem nézhetnek a szerelem szemébe azonnal, mert elégnének izibe, mert azok a jelek, hogy néha nekik szólnak a világ dolgai és felderülnek az arcok ilyenkor pláne, ha szólok, tudom, hogy ettől derült az arcod és akkor boldogságokat látok. Hajkurászlak szerelmem más lányokon keresztül, mert mást baszni szeretnék, téged tavaszozni. ámokfutásomnak csak akkor lesz vége, ha lépsz felém. Vajon fogok-e érted ekkora energiákat mozgatni? Fogok, mert szerelmes vagyok és a csillagokig megyek, azonban a T-Com váradat el ne hagyd, onnan irányítsd lelki küzdelmem, hogy érted, mindig mindenkivel párbajra kelek vagy párba megyek, ami utóbbi nemesebb lenne, szerinted? Vajon nevettetlek-e még, teszlek-e örök boldoggá, bírja-e ezt ember, nő? Tartani kell a szavam! Mert az ő (te) szava az volt.hogy van barátom. Az én szavamnak annak kell lennie, hogy mostani barátod jólérzi magát melletted? De ez egy éjszakai kéj állapot, amire felhívom figyelmed, mert akkor én házassági ajánlatot teszek. Hol vannak szüleid?  Ha tényleg szeretlek megtudom és megkérem tőlük kezed. Ha szeretlek. Ha nekem szólnak Hammingway harangjai, akkor ott leszek szüleidnél és kezedet kérem.

Ezzel egy csodának vetek véget, ha szüleid nem tudják mi zajlik kislányukban, én abba a családba nem házasodom, ha tudják, akkor azt is tudják -  mert ismerik lányukat, mint a tenyerüket -, hogy kiért ég e lány szíve, s ha nem adják, mert jó part a régi, abba a családba én nem akarok házasodni, ha el mondják, hogy nem szeret a kislányuk, akkor megtettem az utolsót is, amit egy bátor és nemes szív akár szomorúan tehet és meghajlok a kinyitott szívek előtt és ígéretem szerint, hogy háromszor közelítek, de normálisan, eleget tettem, azután szívet kell ölnöm, ami azt jelenti, hogy megvizsgálom e kislány tulajdonságait és megállapítom, hogy bizony nem egy Dulcinea a leányzó, evvel koporsószeget tettem életébe, én nem számítok, vannak módszereim és hatékonyak, hogy a szerelmes szívem hogyan irányítsam, hogyan tereljem fantáziabosszúba, mert hiszen ettől, hogy nekem a szerelmemet le kellett értékelnem, le fogom értékelni magamat egy fokkal, de azt senkinél és senki nem szokta megúszni, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a fájdalom szórja köpönyegeit és kitartóan, valami rondaság ki fog jönni belőlem, de lehet és ezt remélem, hogy nem esik kára senkinek, de azoknak igen, kiknek erre a bukásnak tűnő történetre kéjre reped a faszuk, vagy csiklójuk.

És akkor miért nem maradtam vele? Vajon e három entitás közül melyiknek a legjobb lenni? Állatnak nem, mert akkor az Istenek kényük kedve szerint bánhatnának velük, és azok az Istenek bizony mi vagyunk. Istennek lenniséget nem fogom lelőni, se helyretenni, hanem a keresésére indítalak, a legegyszerűbb példázata ennek, hogy ha elmész Görögországba, akkor kutyakötelességed lenne megmászni az Olympos hegyét és természetesen, akkor mikor ott vagy, oda vitt a túristabusz és nem máskor, nem legközelebb, akkor mikor az Istenek a hazájukba engednek, neked akkor kell menned, ez egy olyan ajtó, ami egyszer van nyitva és én becsukattam magam előtt és meg is nézem, hogy így van-e és elmesélem.

Ez egy perc volt és így van. A világ leszebb legnormálisabb nője, aki a gondolatomat is kitalálta, annak a gondolatát nem találtam ki és nem maradtam vele, mikor csak utalt arra, hogy holnap találkozunk, mert találkoztunk volna, ha ott maradok vele, ha nem, mert maradni kellett volna, hiszen nem búcsúzott el. Nem tudtam újra találkozni vele. Pszichológiai magyarázat lehet, hogy nem bírtam volna elviselni a kapcsolatot stb. Jobbat tudok ennél, mindarra nem vagyok lelkileg felkészülve, mit ez a kapcsolat jelentene, adássban és kapásban (elfogadásban) sem. Ő meg nem jön le utánam, hogy állat legyen, nem éri meg neki, nem arra született. De van egy másik nézőpont, az emberek nézőpontja is. Mikor ez Istennő mellém szegődött volna, akkor, mivel állatként nem tudom azt se elmondani, hogy mi van bennem, ezért ő nem fogja kitalálni (Isten-e ha nem tudja mi van bennem), de ami Isteni dolog bennem azt se tudom és azt már ő se tudja se kezelni se védekezni, hiszen még az Istenek is jól odabasznak egymásnak. Ha lejönne, akkor bizony az emberi vágyaimnak csak úgy tudna ellenállni, hogy álltabbá válna nálam, amit meg én se értek, így aztán vagy megölöm Istenem vagy ő öl meg, valaki halni fog. Ezért aztán nekünk kell az Istenek közé tántorognunk egy hegymászás után (fáradságot ölni munkánkba, szeretteinkbe mindenbe), hogy ott az Olympos hegyén ne az Istenek taszajtasnak le, hiszen fáradtan nem fogom bántani a másik ugyancsak fáradt Istent, tehát sem én nem taszajtok sem engemet nem. És akkor tessék jól figyelni, ha az Isteneket nem taszajtjuk le (fúrjuk a tehetséges munkatársat, elvesszük a másik szerzeményét, ingyen olvassuk, hallgatjuk), akkor azok az Istenek bizony maguktól le fognak jönni hozzánk emberekhez, hiszen ott fönn Olymposon se az foglalkozatatja őket, hogy mi történik a másik Istennel, hanem hogy velünk mi lesz, hiszen milyen nullák vagyunk hozzájuk képest, valamivel mégiscsak rendelkezünk. Elárulom mi az, áhitattal irántuk, olyasfélével, mint a gyermek a szülője iránt. A mindent elfogadáséval. Mert miatta tud életben is maradni. Kedves emberek: legyetek áhítattal azok felé, akik jobban tudják, mert akkor rá fogsz jönni, hogy neked is van, lesz (mármint a tehetségedből eredendően kifejeződik) olyasmid, ami miatt az az áhítatott személy is áhítattal lesz feléd, és ez már a szerelem. Azt mondam, hogy nem fogsz kapni receptet, és akkor itt van, csak ez azért nem recept, mert erre senki se képes abszolút, még én is néhányszor nem voltam. Mert ez nem recept, ugyanis ez nincs előkészítve neked, ennek az elkészítését neked kell végigjárnod, ha gyermekkorodra emlékszel, akkor arra is, hogy a szülői Isteneidet letaszítottad, ami annyit tesz, hogy neked nincs több Istened, még egy valódi sem, mert mindig avval a szülői Istennel nem jöttél rendbe, és csak akkor leszel ok, ha rájössz, hogy mindenkivel szemben, minden Istenre áhítattal kell nézned (miniszterek akik a nevükkel is szolgálnak), azaz mindenkiben keresni kell a legtökéletesebbjét, anélkül meghalsz, mert az Istenek nem táplálják az áhítatlanságot, ők csak azért élnek, az az emberek tudása, egyetlen Isten se bírja, tehát aki nem néz fel egyetlen embertársára, az bizton állíthatom Istent játsza, de csak játsza, mert emberek vagyunk, Isteneket Olympos hegyén csak meglátogatni tudjuk, onnan le kell jönni kajálni, baszni és vízet inni, azaz az utóbbi esetben a gyeremeinktől áhítatot kapni újra útravalóul.

éKorunkban mindenki szerete varázsolni magának. Pénzt. Én meg szerelmet. Erre mindenki azt mondja, hogy az pénz nélkül nem fog működni, és ideig óráig lefekszem ennek az ideának, aztán dobom, mert csak azt látom, hogy mindenki éhes a szerelemre, miközben anyagiakban dúskálunk, azaz azok nem éhesek, akiknek van szerelmük akkor bizony meg se tudom érinteni őket, mert ők már csak a  pénzemet akarják, miközben totál elfelejtkeznek arról , hogy egyszer ők is pénztelenül és abszolút meztelenül sóvárogtak és volt aki segített. Csak minden olyan felejthetőnek számít, ami nem elvesz.És nem akarom sem fejükre olvasni és erkölcsileg példát mutatni, ugyanis én is pontosan ugyangy teszek, csak egyik szerepemben kisebb mértékben, míg a másikban, hol nem nőttem fel nagyobban.Ezért nem tudk semmilyen büntetésvégrehajtást támogatni, mivel akkor abszlútizáltam pár emnert miközben éppannyi és olyan súlyú hibáik vannak mint nekem vagy neked. Ugyanis divat ártatlannak kimondai magunkat, és ezt csak azt teszi aki nem tudja a súlyát annak amit művelt. A felnőtt gyerekek  mi varázslóink akik boszorkányos ügyességgel áthúzzák összes számításodat és még csak meg se tudod büntetni őket, mert nem visz rá a lelked, látod, hogy tudatlanok és a büntetés inkább káros lesz mindenkire, még rád is, mert nem tudsz majd úgy megbocsátani, hogy az a tudatlan gyermeki eszű ember magába ne nézhessen vagy éppen ami jó cél lenne, hogy az igazi sebeibe nézhessen. De elevszem a boszorkányképességemmel mindezeket másoktől és te is tőlem. És akkor mégis ki vagyok én hogy ilyesmire oktatlak, egy yolyan varázsló, akiről nagyon sokáig mindenki azt fogja hinni, hogy varázsló vagyok, mert boldogságot adok unos untalan, miközben én meg csak azt keresem, aki engem a legtökéletesebb módon elvarázsol és én vica versa őt, mert már tökélyre fejlesztettem a boldogságnyújtást és a semmi elvevését. Boszorkányság ez a javából, mert csak kapni akar és először és sokáig. ilyen az ember, de nem ilyen a nő, aki adni akar először és ezért nem bukom, mert mindig megvárom majd, hogy mit akar egy nő adni és elfogadom amire majdnem bármit adhatok, de csak majdnem, ah akapott szerlmet akkor a szerelmet soha nem fogadja el, azt hiszi így a korrekt , de így lesz tanulásom és a ti szenvedésetek ebben az állapotban méltatatlanul hosszú. Ugyanis én megtanultam ennek az ellenkezőjét, ha nagy szerelmem kirúg egy bátor közeledésem után akkor én odaódalgok azokhoz akik a világon a legjobban szeretnek a tudomásom szerint vagy engem szeretnek legjobban a világon a legjobb tudomásom szerint, ugyanis ebből mindig azért fejlődtem, mert kirúgásom pillanatában egszerre vagyok közel az abszolút szerelmes és az abszolút reménytelenül szerelmes emberekhez, és ekkor fogok tudni, méltót mondani a világ legszerencsétlenebb sorújának, de ugyanígy az én szerencsétlen sorsomnak is, hogy nem vagyok eddig elismerni azt, hogy valakinek én vagyok lettem a világ közepe, de én nem tagadom meg tőle ezek után, hogy tanuljam azt, hogy hogyan lehetek megértő a szerelemben és a nem szerelemben egyaránt. ez a büszkén vállalt boszorkányságom, ez a nagy hazugság, de mikor ott vagyo és osztom az ézt, bizony jóleső dolgok lesznek és vannak vagy az abszolút elfogadottság miközben tudom, hogy mikorfájhat neki, vagy az abszolút elutasítottság de mégis meghallgatottság, hiszen én is el vagyok utasítva tehát valahol értema világ legnagyobb fájdalmú emberét. Már az is rövidíti szenvedésed mértékét és idejét ha ilyesmire törekszel, időd meg azért legyen ilyenkor a reménytelenül beléd szerelmesre, mert ha nem beszélsz vele, akkor saját dolgod nem lesz helyrerántva és az nekem például, negyven évembe is került az elején. Most meg napok alatt gyógyulok miközben mások azt hiszik, hogy halálomba evezek, ha van aki szeret akkor sose. Azt mondod, hogy hagyjam békén a reménytelent! Én azért nem mert látnia kell az érzéseimet neki is és azokat az öszintéket, amik az igazságaim,és azt úgy tudom elmondani neki, hogy a legkevesebb fájdalom érje, hiszen én is reménytelen lettem. Mindegyikük abba hagyott az üldözésével, csak mondom ezt akkor, ha téged is kirúgtak, de akkor azonnal, mintegy mosakodva, de a másik arcát is megmosva. Ekkor varázsló leszek olyan boszorkánybőrbe bújva, minek neve a szív és talán erre is fog jönni egy katarzis, hogy majd őszintén és odaadóan tudjak szeretni, addig kérlek engedd, hogy én is elmeneküljek ha végzetesen szeretsz, de nem mondhatod el nekem, vagy éppen senkinek, hadd legyen addig kibúvóm, míg rád nem érzek, szerelmem.

Azt mondod, hogy menjek a szerelmemhez és neki pofázzak ezekről, őt fárasszam agyilag, erre én azt mondom, hogy barátja van, amíg mást nem mond mert nekem egyetlen cél lebeghet a szemem előtt, amitől aztán mindenki emberesedni is fog, az ő maximális boldogsága itt és most és ha a barátja van szembe állítva az én képességeimmel, akkor is a nők érzik tudják, hogy melyik az erősebb kutya, szóval nekem fáradhatatlanul az a dolgom, hogy ő legyen a világ legboldogabbja, hidd el ettől én bolondulok is de sokkal inkább boldogulok is, ahogy ő. Az  hogy leírom valahová az érzéseimet az legyen már az én hangafaszányi esélyem. tehát soha nem nyomoluk bele a világába, ha érez irántam avalmit akkor ezek a tartozkódásom dacára eljutanka majd a fülébe, akkor is, ha nem annyira érez a lovagja iránt, mint én ő iránta akkor is fülébe juthatok, s ha nem kíván látni soha, akkor a blog.hu távol van az otthonától ne látogassa, mert ott a reménytelenje vert tanyát. De tudok én más megoldásokta, amiket csinálok én a reményteleineimmel, csak ezt nem fogadják el azok, akik még nem szerettek igazán, hogy a reménytelen mellettségben is épp oly boldog az ember mint a reményteljes mellett. Nekem ezt ki kell írnom,lehet hogy nekd soha, de ez csaka annyiban tolakszik majd eléd, hogy ott lesz némely Google találatban, mint a többi 8 és fél milliárd ember lehetséges érzése. Továbbá az a cél, hogy velem és általam legyena világ legboldogabb embere, én maradok álláspontomnál evel, hogy a legbolagg személyét szeretném varázsolni, az csak az lehet, hogy az ő választottja mellett, és ha őszintén akartam, akkor pont olyan boldog leszek, mert az élet ezt helyrerántja mindig, dob nekem egy legalább olyan jó csajt, mint ő, ha nem jobbat, ha meg nem akkor itt van egy helyzet amiben neki már ketten akarják a legnagyobb boldogságát, és ettől nem marad szem szárazon. Nem fogok el jutni arra a kövtkeztetésre jutni, hogy akkor majd én vagyok az ő legnagyobb boldogítója, így szerelme, de ha valóban eddig a kapcsolat volt neki a fontos és nem az ember, akkor emberére, azaz igaz szerelmére akadt és én is tanulok türelmet, mert az rózsát terem, és nekem az ambvivalenciák jobban tetszenek.

Az én gyávaságom mindig a szerelemben lesz felfedezhető avval, hogy szerelmet hazudok mindenkinek aki csak egy picit több szeretetet ad a korábbiaknál. És ritkán fogom tudni mikor szeretek mert annak lennem iszonyú fájdalmas (lesz), közben meg gyümölcseit aratnám.

A logika bizonyítéka a levezezetés, ezt mindenki érti, aki tanult logikát, de azok nem akik nem tudták megszeretnia matekot. Mégis a matekot dobálom feléjük, mert a kör négyszögestése, mi a logikában lehetetlen feladat a aperszonális kapcsolatainkban minden napos művelet, amikor elérjük azt, hogy megszeressen valaki, azaz a jó kép erre az, hogy a négyszög megkerekítése. A matekban ez ekvivalens, ami annyit jelent, hogy ugyanaz mint a két tevékenység speciálisan a matekban nem lehetséges. Sciciális életünkben az egyik a megszerettetésünk, a másik a megutáltatásunk, csak éppen a másodikat senki se csinálja tudatosan. És ettől szenvedünk. Mikor valakit nem szeretünk akkor legjobb amit tehetünk velük, hogy otthagyjuk akkor nem konfrontálódunk velük. A trollok máskép cselekszenek, kesesik ezen érzéseket és bizonyítékát látják annak, hogy a világ fájdalmas és az is marad. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy ha felfedezzük, hogy nem szeretünk valakit, akkor otthagyjuk-e vagy mondjuk meg neki, hogy nem ok mit csinálsz velem, trollkodunk. És végérvényesen. De van egy olyan megoldás,ami bár fájdalommal jár mint trollkodásunk, nagyobbal, mert nem távolítunk, se úgy hogy kirúgatjuk magunkat jó trollként se úgy hogy n soha nem látott dühünkben elmegyünk vagy ami még rosszabb odacsapunk, de akkor nem akarunk szeretni, és arról írok, hogy szeressünk. tehát maradunk, ott ahol a baj van és elmondjuk, hogy leállunk a kommunikációval és várunk míg te is én is jól érezzük magunkat együtt, ha már egymás mellett is vagyunk eleve. Ez egy kereséési eljárás lesz, szép szemkontaktusokkal, mint az első találkozásainknál. Már ha nem játszmáztunk, ha igen akkor igyekezz meztelenre is vetkőzni azaz olyanokat is elmondani, amit egyébként soha, és az a jó ebben, hogy bármi, bármekkora fajsúlyú lehet. És ebben a vetkőzés a lényeg és nem az, hogy mennyire lettél meztelen, mert minden felfedett meztelenséghez ugyanakkora bátorság kell, ezért félelmetesek azok akik abszolút elmondanak mindent, nem lehet őket sérteni, mert akkor emberséged de legfőképp magadról kialakított torz képed sérül. Azért torz, mert a társadalmi elvárások szerint lett feléptve és nem a tehetséged szerint. Tehát ha ölni van tehetséged akkor menjél hentesnek, azt nem bríja más úgy se, ha pofáznom van tehetségem akkor pofázzak a végtelenségik, míg ki nem lyukad a monitorod az elolvasatlánságától. Kénytelen vagy megkeresni a legjobb helyed, különben konfliktusba kerülsz a munkáddal és így önmagaddal és önmagaddal meg mindenhogyan. Ha konfliktusban vagy akkor vagdalkozol és sértesz másokat, azaz lelkeket ölsz a társadalom elfogadása szerint, de én nem fogadom el, mert ezt aztán mindenki viszonozza a másikon, ha nem viszonozzák az ölésemet akkor megyek oda ahol igen, az állatok közé, azaz úgy kezdek viselkedni mint egy felöltözött állat, ami azt jelenti, hogy látod ruha van rajtam (a társadalmi konvenciókat betartom, előtted) én sose ölnék, de a hátad mögött levetem azt a ruhám és neked szegezem a te hamis ruháidat is, ha sikeresen akarnék ölni szociálisan (pletyka). És csak attól, hogy azt hisszük az élet muszályokból áll, miközben már olyan gazdagságban élünk, hogy szinte bármilyen lelkileg kielégítő munka a rendelkezésünkre állhat. De munkának vélem a rabló igzságérzetét is, csak ő éppen nem a társadalmilag elfogadott képességek szerint szeretne élni. És ez akkor nem baj, ha a rabló, mindig bátran fog rabolni, azaz olyanoktól fog rabolni akik maguk is rablással azaz elvétellel szedi meg magukat, hiszen a maffiózó ha nem adja jussom, akkor el kell vennem tőle, bármily halálos ítéletet írok alá. Dolgaink és igazi bátorságaink. És piti játszmáidban ilyeneket játszol, elveszel, de a másik ne tudja hogy elvettél, mert akkor büntetése halálos hiszen aki gazdagabb az bizony szerinted elvevéssel szerezte méltatlan gazdagságát, tehát majd tőled is visszavesz ha nyíltan elveszel tőle. Vannak erre jó megoldások, d etitkolom,mert előbb ki kell próbálnom, hatalmat szereznem általa és megnézni, hogy korlátlan hatalamamban ember maradtam-e, de nivel tudom, hogy a legkisebb hatalmam is majd a Föld tudatosításából származik, csúcspontomon jó eséllyel kiszakítom magam korlátlan hatalmamból és azoknak adom azt át, akik önmaguk ellen fordítják pár pillanat alatt, hiszen nem tudnak semmit arról, hogy mindent Isten és a Föld ad. Ez hülyeség mondanád, de addig nem míg küzdök az érzéseimmel, hogy elmondjam-e őket szerelmemimnek, a nem hülyeség abban van, hogy neked is rá kell jönnöd, hogy mit nem kaptál meg soha édesanyádtól, mi az, amiben jó vagy és mégis abszolút hiányt szenvedtél benne. És hogyn bizonyítod be, hogy szeretsz, bárkit? A reklámok arról tudósítanak, hogy ha háromszor előfordul valami bennük akkor azt megjegyezzük, és én most elmondom a nagyobb titkot, amitől szerethetővé válok, mégpedig azt, hogy ha úgy manipulálsz, hogy nem háromszor hozod szóba céljaid, hanem 3.14-szer azaz tudatosan adsz kibúvót mert az kibúvó lesz, és komolyan számításba veszel mindent és mondasz nagyon tervezetten egy 0.1415...-es lehetőséget, akkor kibúvót is adsz, mert a tervedben bár azt hiszed hibamentes, de felismerhető lesz és mivel mindenki találékony ki fognak tudni bújni, ha számításod méltatlan, ha nem akkor győzött a tökéletes szerelem, de azt tanulni kell tehát sokan ki fognak bújni számításaid alól. Ahogy nekem, ha szexet tervezek, ha szerelmet, akkor én bújok ki, mert sok az amit más már tud a szerelemről. Bizonyos emberek azt mondják, hogy nem is a π a pi, hanem a 2*π a pi, azaz 6.28 és akkor a meglepi, add hozzá a talán hallomásból ismert e számot a természetes logaritmus alapját a természetes számot, és lepődj meg, közel van valamihez, miről úgy véletd hogy a π van közel a háromhoz. Számmisztika, totál, De adjál három rózsaszálat és ha valahol van bimbós kis virág is ott mellette (egy 0.14) akkor az fog feltűnni minden nőnek, hiszen lett kibúvója és örömmel élni fog vele, hiszen a szerelmi játékaink a legszebbek és a bizonyítékaik a legnagyobb fejtörőink.

És hogy iön ide a π az elvevéshez, úgy hogy ha hármat szajkózod, akár milyen nems célből teszed gonoszulsz ugyanis nem adsz kibúvót, ha 3.1415...-tel tervezel akkor mivel nem kerekítesz le semmit, akkor adsz kibúvót, tahát ha hárman mentek mint barátok, barátnők valahova akkor vigyétek kistestvéreiteket, a komoly tervben ő lesz mindig segítség annak, aki kétségbeesik, mert ő érezni fogja a bántalmat, dacára annak, hogy azt hiszed nem tudja, hogy nem eszik, nem szexelsz te majd aznap, pedig tudja, csak szerinte nem éri meg az ellenkezője. Erkölcsi mércéd lehet bármilyen kölyök, ott az életed előtt, ezt cigányéknál maximálisan érzik és én még nem láttam azt hogy gyermeküket ott a helyszínen lelőtték volna mert elárulja, hogy megtélése szerint erkölcsileg nem működnek majd úgy, ahogy a szereplők szerepelnek dolgainkban, És mivel ugyanúgy elfelejtem ezt, mint bárki más, mert nem tudatosult bennünk, ezért aztán csak annyit mondok, mindig mindenben keresd a 0.1415-t a kibúvót és ha garmadával látod majd, akkor nem is akarsz majd kibújni, mert a háló köréd olyan komolyan lett szőve, hogy arról mint fennt írtam, az már abszolút hazugság, és a szerelme irántad a legnyilvánvalóbb a világon. De csak akkor ha látod az egész szövevényt és nem egyes felfejtett szálait.

Két szerep van az életben, egyik a komédiásé aki rámutat arra, hogy a másik milyen hülye, avval, hogy beszél róla, mutogatja a másiknak, viccelődik vele, vicceskedik néha, humorizál unos untalan mindenkivel, nem folytatom, a legváltozatosabb szerepek, mind arra mutatnak rá, hogy csak saját magán nem fog soha röhögni, ez annyira így van, hogy nem fogja fel soha azt az álláspontot, hogy te szeretsz engem, én szeretek valaki mást, akkor kutya kötelessége szeretni azt a másikat, hiszen az én brancsom legyen már a te brancsom (sic!) is. Az én kiindulópontom, azaz ez az ekviavlenciereláció azt hozza felszínre végletesen, hogy ha szeretek valakit, az a valaki szeret olyat akit eddig nem ismertem, nem tudtam róla, akkor szeretem azt akiről nem tudtam és egy jól irányzott teljes indukcióval, minden embert szeretnem kell, vagy gyűlölnöm, halálom és nem szerethetőségem ebben a létben van, a humorral felvértezett ember nem tud mit kezdeni velem, mert ő kiröhög, rámutat gyengeségemre, megmutatja, hogy tegyem arébb a seggem, ne bátsam érdekeit, ennek ellenére szeretem, hiszen ő már kifejtette nekem álláspontját arról, hogy legyek már egy kicsit nem szerető is. És rá fog döbbenni arra, hogy ha tovább húz akkor nekem az lesz egyetlen választásom, hogy nem szeretek valakit (őt) és teljes indukció, nem szeretem azt se akit ő szeret, így aztán ő titkolja életét (Rowan Atkinson olaszországban nincs bemuatva, így aztán lélegzethez juthat mehet oda nyaralni). Nem azt fejtegetem, hogy melyik a védhetőbb vagy erkölcsösebb álláspont, evvel maradok azoon a talajon, hogy minden ember szerethető, hanem azt, hogy evvel a humoros ember soha nem fog nem akar és nem szeret szembenézni, azzal, hogy a másik mindig mit gondol a világról, mégiscsak az erkölcsi fölényt a mindenkit szerető embernél érezzük (Jézus), erra csak az lehet a válasz, hogy a másokat kinevető ember (hiszen jó sok hibáját látja a másiknak), saját magába néz helyett azt mutatja, hogy magába nézett azaz el kezd színdarbaot játszani, amiről meg tudott, hogy kenevethető, ezért aztán jókat derül azon is hogy ha őt kinevetik, miközben gyűlik mérge, hogy ő magát hülyének kell elismernie. Azt várnánk, hogy a magába néz, de ehelyett megold minden problémát. És azért nem, mert ha magába néz akkor el kell ismernie, hogy kinevethető, hiszen volt hibája és még megmarad is, hiszen álláspontja szerint nem neki kell változtatnia, mert ő látja azokat, akik erkölcstelenek, hiszen kineveti öket. Ezzel ő Istene lesz saját magának, miközben azt a játékot mutatja, hogy hatására majd megváltoznak az emberek, ezért aztán nem fognak megváltozni ezek ez amberek, mert sejtik a mögöttes lelkületet és baszok majd Istenem megváltozni, te sose akarsz ilyet tenni. Kegyetlen harc ez azok ellen akik, őszintén szeretnek vagy gyűlölnek, akik teljes mellszélességgel kiállnak magukért, vagy mikor lehelletet vesznek nem tágítják mások kárára tüdejüket. Most úgy tűnik, hogy erkölcsösebb vagyok minden kinevettető embernél, csak egyet ne felejtsünk el, én soha nem értem meg őt, én az önző vagyok, míg ő mennybe mehet minden értem tett dolgával, tualjdonképpen azt lehet hinni, hogy ő Jézus, nem, nem szent ember, hanem ember, mindent megtesz a másikért, és nem csak pofázik róla, mint Jézus, kinek ezen a ponton nagyjából kifújt minden tudása. Mert megtesz dolgokat a hitével teljesen ellentétes dolgaiban, szétszakad az erőlködéstől és nem teheti azt, hogy avval foglalkozzon amivel szeretne, például, hogy kiröhögi az embert, mert akkor az alapkonfluktusa nő. De ott is meberibb a másiknál, hogy nem követeli a változást, hanem simogatja azt, vagyis nevettet, azt is szándékában áll, akit kinevet, hiszen jó dolog nevetni, megoldásokra jutunk vagy kapunk, megoldásokat a hatalmasok kijátszására, ráadásul meberi módon és nem komolyan, a játékszabályok rengetegjeit félredobva. És mengnevetteni egyetlen módon lehet, ha megismerjük a lelkét és megszeretjük őt, ha ezt megérti a nevettteő ember, hogy Jézusnak is le kell szállnia a magas lóról és ha leszállt, akkor legyen már igazán bátor a nevettető is, mint ahogy Jézus ezt kimaxolta és menjen oda Jézushoz és nevettesse meg, Jézus annyit pofázott már magáról, dolgainkról, hogy igazán ismerős lehet, mégha nem szeretjük, de kérlek nevettető, ha megteszed azt, hogy hajlandó vagy megnevettetni olyanokat is akiket nem szeretsz, akkor nem az lesz az eredmény, hogy nemesebbé válsz, mert egyre több embert ismersz, hanem hogy - és ettől nem fogsz szeretni - meg fogod mutatni a görcsösnek az ideának, hogy hogyan legyen ember, és akkor lerántottad magadhoz, az örök hazudozóhoz. A megoldás a vég nélküli kommunikáció, mert eélye van akkor mindenkinek megismerni magát és olyan szerepekbe helyezni is magát, ahol nem szembesül tévedéseivel, hiszen a legjobbat nyújtja benne, nincs ki bármire rájöhetne, ezért támogatnám azt, hogy légy te is úgy szerethető, hogy avval muatod ki amásiknak hogy szereted, hogy azt csinálod vele is mint mindennel és mindenkivel amit szeretsz csinálni, ha például fadarabként gondolsz egy másik emberre, és attól működbnek kapcsolataid nem sérülnek halálosan, mert mondjuk egy fadarabot soha nem pustítasz el, ez soha nem bánt, annak ninc sakarata amivel végtelenül bánthatna, akkor legyen vélekedésed a dolgokról, hogy fadarabként kezeled őket. Ha működik, akkor ámen, hiszen megmutattam, hogy a nevettető meg Istennek látja magát és ember képében tetszeleg, de működteti a világát és jobban mint a fadarabot hívők. Evvel ki lehetne nevetni a fadrabban hívőket, hiszen embertelen hozzáállásuk és ha nem ügyelnek azzá is válnak (Hitler), csak akkor nem értetted, a fadarabban hívést nem fogod érteni, mert az a Jézus legjobb képessége szerint van elképzelve, tehát érthetetlen számodra, indenki számára és olyanokkal fogsz jönni, mint hogy fogaim száma minden lyukkal együtt a nullához tart, meg ilyenek, csak ez már lepereg. Ha érted, hogy emelkedek nélküled, hiába mutogatnál hibáimra azok mind nélküledis enyésznek, akkor rá fogsz jönni, hogy az Isten is fogalkozzon azzal mivel ő szeret fogalkozni, jobban érzi magát tőle, és esetleg rádöbben, hogy ezentúl őt se tudják érvényesen kinevetni, lepereg, és Istent is játszhat, hiszen azzal is foglalkozik amiben ő az összes ember Istene.

Csak meg kell keresned, és akkor végre együtt fogunk nevetni közösen elkövetett butaságainkon. Hogy evvel én jót mondok, miközben nem volt egyetlen érvényes tételem? Valószínű hozzád nem juthat el ennek az üzenete, csak ha lesznek rosszakaróim, mert azt hinnék, hogy ettől összeugrunk. És!? Ha össze, akkor máris közelebb kerültem álláspontjához. Szétválasztanának? Nem fogsz tudni, aki úgy szeret, hogy van kit utáljon, soha nem engedi meg magának mások álláspontját, hogy ne szerethessen, egy kettőt, és ezt tanulom a nevettetőktől, végre szeretni és nem ideákat kergetni. És 8 és fél milliárdot mégis, ne röhögj, lesznek és vannak trükkjeim amitől lepetéznek hülének néznek, de kihasználnak, de akkor soha nem nézünk majd tükörbe, de most az a mindennél fontosabb, hogy amit tudsz és nem győzedelmes azt te is megoszd.

Hogy jön ide a privilégium? Ha azt hiszed, hogy tied az egyetlen jogos erkölcsi álláspont akkor privilégizáltad azt, hogy nem kell közeledned. S az alcím mit üzen? Hogy Jézus is gyáva volt mert bár sokan dicsőitették, nem tudta elérni, hogy minden élő vele haljon és ujjászülessen, így aztán közeli az az álláspont, hogy hiába vagy Isten (mások kinyilvánítják, díjakat osztogatnak, pénzeket adnak neked mondjuk csak  a munkádért) vagy ennek hatékony látszata, ha önmagaddal ezt nem tanakodtad meg soha, akkor cserepes lett a szám, mert elhagytad összes követőd, önmagad. Viccként felfogva, ha egyetlen gondolatot is elhiszel ebből akkor te már az én álláspontomra is helyezkedtél, evvel aztán fényesen bizonyítod álláspontom vallódiságát a teljes indukció másban való gyakorlásában. Kész. Akkor győztem, ha ezen logika földre vihető, hiszen megértetted, hogy egyetlen kiút a jellemed abban pallérozása, amiben a világon te vagy a legjobb, tehát minden ide tett hozzászólás győzelmemés bizonyítéka afölött, hogy esetleg nem kell mindig egyedül éreznünk magunkat. És ezt szeretném viccesen is látni, mert ez így a tollam által mindenkinek sok.

Mindenekelőtt köszönöm e gondolatok lehetőségét annak a T-Com ügyfélszolgálatos kisasszonynak, aki jószívvel fogadta szerelmi közeledésemet, nem utolsó sorban kolléganőjének, aki elviselte az aláírásával a leggyalázatosabb férfiúi viselkedést, hő ők ketten nem lettek volna, talán soha nem derül fény az alábbiakra. Tovább meg sem kell említenem, de mégis megteszem, köszönöm azoknak a hölgyeknek is, akik elviselték tudatlanságom mérhetetlen voltát és elviselték férfitársaim, az összesét, tudatlanságának a legbutább kisfiúi példáját.

A nők belső küzdelme

Az alcím már segít annak a megértésében, hogy miért leszünk mi férfiak rózsaszínű ködbe veszően szerelmesek és a nők miért nem, és a legszebb, hogy mikor el fogom mondani a férfi megoldásokat, a nők rá fognak jönni a saját megoldásaikra, amiket csak felvillantani szándékszom, mert abból a várkastélyból nincs már hova menekülni, ezért nem tárnék stratégiákat férfitársaim elé, azokat magamnak zsebelem be, de felhívom az irigykedők figyelmét arra is, hogy a tudatosságnak van egy kellemetlen következménye, mégpedig a felnőttségé, azaz büntethetővé válsz, és én ezt örömmel akarom vállalni, bármilyen női praktika elé oda kell majd állnom és elviselnem majd azokat a tortúrákat, amik a lelki büntetések jelentenek egy férfi számára, ugyanis a férfiak a külső fájdalmakat megtanulták legyőzni, de a lelki életük kínszenvedéseit soha, gondoljunk csak az így nem meglepő gyakoriságú italozásaikra és a kocsmai beszélgetéseik valódi őszinteségeire, és mindazokra a tettekre amiket hatalomkielégültségükben meg mernek tenni, miközben csak a másik fölötti korlátlan hatalmat látják és evvel elveszve annak a lehetőségében, hogy legyen asszonyuk az ágyban vagy akár csak az ebédlőasztal mellett, aki rájuk mosolyog néha, mert meglátják bennük a nagy gyermeket, aki nem többre vágyik, csak a szeretetre egy Édesanyától. Ezzel itt is vagyunk a közepében, míg a férfi (Antigoné) konfliktusa abban van, hogy egy édesanyától szeretetet kapni vagy jól megkettyinteni (ez egy személyben testesül meg az igazi, őt szerető és szeretni vágyott lény), addig a nőknek ennél az egyszerű képletnél bonyolultabb a helyzet, ugyanis kettős a játék, Míg édesanyjuktól szeretet kapnak, addig az édesapjukat megtestesítő férfiaknak meg szerelmet kell adni. Azt hinnénk enneél egyszerűbb képlet nincs is, a nő odaadó, a férfit teljes valójában szereti, ahogy az édesanyjától tanulta, szeretni kell és maximálisan, elfogadónak lenni és miegymás. De meg kell nézni a kamaszok cselekedeteit, el is mesélek egy történetet, ami határtalan butaságomat mutatja (abban az időben mikor megtörtént velem), és ennek meg is lett a bosszúja, ugyanott egy későbbi időpontban, amikor nem a belém szerelmesedettséget mondták ki, hanem én éreztem meg a legnagyobb lehelletét. Ez negyven éven át tartott, olyan hatalmas lett, pedig csak pár dolgot tudtam a hölgyemről, és azért, csak azért, mert ugyanebben az építőtáborban, egy egész más iskolában majdnem szerelmet vallott nekem egy kisasszony, akire mikor ránéztem akkor abvivalens érzések fogtak el, valahol szép volt és mégse, csak nem tudtam a szerelmekről olyan alap dolgokat, amit szerintem mások se értenek, hogy az összes abvivalens érzésekért élünk, mert olyankor duplán bizonyított létünk, a fájdalom és a gyönyör révén (örömkönnyek valamint már a görögök is sejtették, Janus arc a színházi jelképben). Minden vegyes érzés, már amelyik rosszban és jóban vegyes olyan hívságokra tanítanak a mai vélekedések szerint, hogy a kétségben lenni nem jó, dönteni kell. Én meg egészen más felé fordítanám azt a reflektorfényt, mégpedig a leggyalázatosabb szociális viselkedésre a (munkahelyi) fúrásra. Honnan van e szókép, hát onnan, hogy a fúrás (olajfúrás) az  a Földanyánkon ejtett férfiúi seb, mégpedig a legnagyobb gazdagságokat okozóan és az életet mint olyant a legszennyezőbb módon. Ha minden igaz így fogok párszor viselkedni a nőkkel kapcsolatban, mert tudom és értem, hogy hogyan lehet őket sebzeni és gyümölcseiket aratni, de majd (remélem) móresre tanítanak, mert ha nem elbukom a legnagyobb céljaimat (mellékesként a Föld természetvédelme és az ember újra belehelyezése minden eszközzel, valamint végre harmóniában élni a nőkkel, vágyaikkal, esendőségeikkel, ha nem a vágyaimat teljesítik be). Tehát a szociális fúrás: amit művelek e két hölggyel, e két T-Comos ügyfélszolgálatos hölggyel. Mindkettő jól néz ki, arcra, ami nekem int egy anyai létbiztonság, nagyon szép, nem gyönyörű, ahogy elvárnám a szerelmi állapotomban, de maximálisan meg vagyok elégedve, le tudnám élni az életem bármelyikük szép arca mellett, de akibe beleszerelmesedtem, azé jobban tetszik, pedig az kissé jobban eltér az átlagostól (a szép definíciója szerint a legátlagosabb a legszebb, teküntsünk el attól, hogy minél jobban eltér valaki az átlagtól annál jobban eltér az átlagosság iránti szépség vágya is). Szóval szerelmes vagyok. Egy olyan lányba, akinél apakomplexusabb nem is létezhet, mert a ki nem mondott érzéseiről azt hiszi, hogy annak mindenki előtt világosan kell látszódnia, mert apakomplexusában lévőként megtanulta édesapja összes érzését kiismerni, mert apja mindig tudta az érzékeivel, hogy hogyan lehet kislányát átbaszni. Már elnézést, hogy ezt a szót használom, de ha a lányom elmegy ügyfélszolgálatosnak, miközben a lányom minden helyzetben csak a maga érdekeit nézné, akkor ott valami gáz van: elmondta e kisasszony, hogy hogyan jut további jövedelemhez, a részleteket nem árulom el, ő tudja, azt is tudja, hogy kinek árulta el, azt is hogy a legelemibb saját érdekei ellen árulta el, szerelem a köbön és fel is tűnt, meg is néztem és gyönyörűnek találtatott, ugyanis két dolog, maximálisan tudja, hogy egy férfinak milyen céljai érdekei vannak, ez azt jelenti, hogy jobban ismer engem a saját tenyerénél is, ugyanis 2 perc alatt megmutatta, hogy ne kelljen nekem semmilyen további router, a régebi pont olyan jól működik mint bármely más, le lett leplezve az a szándékom, hogy ismerkedni járok ada, hol a kedvesség és a másik gondolatainak a kitalálása nemhogy munkaköri kötelesség hanem alaptehetség, mert e  tehetség nélkül nem tudnák csinálni e kemény, 3 érdeket is figyelembe veendő munkát, az ügyfélét, a szolgáltatóét és az ügyfélszolgálatosét, hogy mindig tudja, hogy hogyan magyarázza meg annak a dolgokat, akinél a sérelem történt legyen az munkáltató vagy ügyfél. S e kisasszony látta a valódi célomat és nem tett semmi megjegyzést erre, ugyanis korábban, egy másik napon ő tett felém úgymond önvallomást, talán mert megérezte azt a férfiúi alaphozzáállásomat, hogy legyen egy Földnek jó majd a végén, míg ő ilyen munkakörben dolgozik, hol a nem is három, hanem egy egész vállalat tehát itt több tízezer emeber érdekeit is képviseli. Magasztos és embert próbáló, mert sokszor hazugságos eszközeik vannak, azokat kellene olyan formába gyúrni, amikről aztán ők nagyon is látják, hogy a hazugság csimborasszói és nem az a baj, hogy hazugságok, hanem azokat az igazságokat amaik a tényleges megoldások lennének nem tudják mibndig levezetni, mert valaki a kommunikáióban hazudik és akkor jó ügyfélszolgálatos ha ezt tudja, rájön és rávilágít, nálam érezte és világos volt előtte, hogy nem akarok sose egy routert és még a beleegyező mondatomat is kijelentettette velem, csak egy egyszerű rákérdezéssel, Mert apakomplexusos, mert tudja  férfiak hátsó szándékait, olyan előtte minden férfi, mint egy nyitott könyv, mert nemilyen szokott lenni a leírt apakomplexus, pedig ott mindig létkérdés az apai kiismeret, hogy túlélje  a kislány az apai feldolgozatlan szexuális vágyakat. Szerelmemet elemzem? Nem mert ez a tehetsége, csak egy szót írok, egy mondatot, kurvára ideges lett arra, és én még nem láttam nőt ennyire idegesnek (teljesen lefagyott arc) és mégis a teljes kontrollban, mégcsak egy szóval se bántott meg (apukát nem bántjuk, ha fene fenét eszik akkor se, mert ő Isten meg vadállat, ha az utóbbinál önmagát szexuális vaágyaiban feldolgozni képtelen apukát nézzük). Tehát az az egy mondat pár mondat lesz, és ezt majd meg fogom szívni, de talán megértetni tudom vele, hogy evvel a dumával munkát is keresek. Tehát képtelen mind a fagyott arcát feloldani, hogy elmindja milyen érzések dolgoznak benne, mert képtelen, és nekem kellett megtennem egy lépést, annak a srácnak, aki ilyenkor, és Isten látja lelkemet saját édesanyámat árulom el ő mellett is, elmondtam, hogy hülye vagyok a telefóniához, miközben nem, de oldani kellett a szép és csinos kisasszony gyötrő alapidegességét, miközben énilyenkor tuti édesanyai koppintású idegességhullámokat kapok mindig, a teljes nem szeretettség áramlik felém minden egészséges személytől, mert ha kiváncsi vagyok egy ilyen női (baszottság) érzésre akkor abban nem lesz jó részem. Miért is érezte? Mert nem találtam ki, hogy hogyan segít egy másik problémámon, pedig csak rá kellett volna bíznom magam és utazni vele együtt a biztos hajóján, ami megint a csak az én érdekeim maximális figyelembevételével történt, mondom maximális, elmondta később amit nem szerettett volna elmondani, hogy hogyan oldja meg nekem ügyfélszolgálatosi munkakörét is jól megsértve. És egy fontos lépés, ha te aki olvasol és fúrni faeagni akarod lényét akkor kérlek azért ne tedd, mert szememben is elásod magad, a mosolyom neked is szól, mikor rád mosolygok, a lényednek, bár nem az engem elvarázsolónak, keressél kérlek olyan megoldást, hol nem kell azt az építőtáboros kislányt úgy látnom, hogy csúnya, mert ott a dumát úgy intézték, hogy a belém szerelmes kislány jött a barátnőjével, hogy ez a kislány szerelmes egy oztálytársamba (aki nem volt a barátom és ebből kellett volna rájönnöm, hogy belém szerelemes), szerelmes az utolsó pillanatig, mert a tábor legvégéig reménykedett, hogy észreveszem, de mi van itt? Négy ember, a kislány, én, a kislány legjobb barátnője és az én osztálytársam (akibe szerintem meg ez a legjobb barátnő volt fülig, de ő ezt már kezelni tudja), tehát hazugságok a köbön, ugyanis a szerelem összekötné a dolgokat, de csak akkor igaz, ha én vagyok a legjobb barátja a szerelmes kislány szerelmének. És ez ami bukott, rajtam, mert nem láttam a kapcsolati erőket. Szívás is volt életem, avval, hogy egy életfájdalomba taszítottam a kislányt (Martonvásár és 1980 nyara lehetett, 17 éves voltam, ha felhív a kisasszony helyre fogok tudni hozni alapvető dolgokat, nem mindent, de alapokat igen).Tehát aki tudod az ügyfélszolgálatiinfókat, ne árts, hanem kommunikálj olyasmikről, hogy amiket nem mondanál el egyébként, nem baj ha hazugság, az a lényeg, hogy velem, én közben megtagadom feléd irányuló vágyaim, hogy lásd a fúrfaragás nem működhettető, ha szeretni akarsz. Soha nem fogom megtagadni tőled a gondolataim, mert szerettél, de testemet igyekszem megtagadni, ugyanis a barátom azonnal látta céljaim és úgy lebaszott de úgy, és még magamra se vettem, ugyanis pontosan igaza volt, ez rólam volt egy látlelet. S miérttagadom meg testemet tőled? Mert álmaimban nem tettem így, mert az aláírásod, amit mutogattam neked bizonyítja alantas vágyaim feléd, egy kiéhezett kölyök már nem tudja mit kezdjen magával cselekvéseit. Az aláírásra gondolj és ha azt megérted, hogy mi van mögötte, akkor érted a férfit tudod kezelni, tudsz engem is kezelni és akkor más minőségű alapú lesz kapcsolatunk, akkor bár minden újra kezdhető, de ahogy a volt szerelmemnek a legboldogabb érzéseket kívántam és pár mondattal később búcsúztam, úgy ha te is ezt ki tudod mondani mindazoknak, akik nem szeretnek méltóan téged, akkor nyert ügyed van, ami más szóval azt jelenti, hogy mindenki más bántásától és megbántódásától függetlenül te tanultál ebből a legtöbbet, másképp szebb szóval, emberesedtél. Hogy én hogyan emberesedek? Lényegtelen, mert attól, ha a másiknak megmuattom, hogy ebből miért jön ki jól még ha szar érzések bújkálnak benne. A szerelem apakomplexusa magyarán. A nő alapkonfliktusa, mi nem tűnne annak, ha nem tudná minden pszichológus, hogy az ember amíg él, örökké az édesanyai hibákat dolgozza fel magában, míg világ a világ ez így van és így lesz, még a legtökéletesebb édesanya se tudja ettől megmenekíteni az embert a kölykét, mert (képletesen) Istent szülni csak szűz Mária képes és hát azért minden nő sejti, hogy miből lesz a cserebogár. Ha meg nem, akkor öröme csak a gyermekében van, a szexualitásban abszolúte nem. Tehát mikor egy kisassyony az apja iránt érez, nem mindigvilágos számára, hogy ez a feldolgozatlan anyai elvétések egyik hozadéka is lehet. És akkor már hárman vannak az érzelmünkben, én, mint legfőbb megtapasztalás, a szerelmünk tárgya, ki felszínre vágja szunnyadó legszebb és legfelkavaróbb érzéseinket, és édesanyánk, ha van felkavarodás. Ez a férfi nem lehet küzdelem tárgya, mert a szerelmetes férfinak két dolog ellen kell harcolni, mindig felülkerekedik vészhelyzetben. De nem. Pontosabban a férfinak két dologgal kell alapvetően megküzdeniük. Egy anyai mintával, ami lehet, hogy a szerlmében látható, de az is elképzelhető, hogy magában felismerve a saját anyai mintájával küzd, és önmaga tényleges genetikai ösztönvilágával, ami alá beveszem a tehetséget is, mindazt ami őt azonosítja, mint a legjobb férfit. A nő ezzel szemben anyai mintával és apai mintával, vége az lesz, hogy a férfinak apai mintája is van, de véssük az eszünkbe, más nemű az aki a gyemekkorban megadta az összes szükségletet az érzelmi jó léthez, és a szerelmi lángolásban is más nemű. Nem annyira ismert. Be tud alázni. Azt mondják, hogy Cherchez la Femme (Keresd a nőt), minden szándék legfőképp tett mögött egy nő áll, legyen az egy anya, szerető, feleség, szerelem. Nos a bealázásra az erkölcsi bealázás a válasz. A fúrás a munkahelyen az egy ilyen dolog, a fel nemismert láncolat, hogy mindennek az okozója az édeanya és mindennek az elszenvedője a szerelmünk és ha egészségesek vagyunk rájöhetünk magunktól, hogy édesanyánk jót akart és akkor tudok boldogságot adni mindenkinek, ha az a tapasztalatom, hogy nincs fájdalmam, ezért aztán kedveld trolljaid, ugyanis azok a fájdlmadat mutaogatják neked bevállalva azt, hogy viszonzásul te meg a trolloknak adsz fájdalmat, egyedül hagyod magányukra. Kedveld aki bevállalja, hogy te vagy a leggonoszabbank nézheted, és hogy ki a valóban gonosz, én eget tudok aza az ördög, de mivel Isten őt is szereti (hiszen életben hagyja), lehet, hogy van benne valami kis élet ami szeretetre méltó. Hogy ha engem ördögnek vélnek ez kibúvó lenne a feelősség alól? Kibúvó addig, míg szerelmeim elárulom. De sorsom elől nem, ez soha nem marad szó nélkül, amiből tanulnom kell, mert most csak magamat teszem mérlegre, mert akkor nézzük meg, hogy ki éli túl, de mondom másképp, ha ez ennyire nem együttműködő, akkor taníts móresre, hogy tanuljam a szeretetet, hogy hogyan ne csináljam és hogyan igen. A nők ezt soha nem akarják, hogy akár legyőzhessék őket, ezt nem adják áldozatul, ezért aztán belebetegszenek ebbe az áldozathozatalba. Ígértem megoldásokat: a férfiaknak ígérem: ha egy nőn látod, hogy nem mosolyog akkor nem boldog, hagyd abba amit sinálsz és várj, mereven, azt hinnéd, hogy a lehető legrosszabb mit tehetsz, ha bemerevedsz. Igen, ha boldog, ha nem akkor ne mondj semmit se tégy, mert az akár olaj lehet a tűzre, tehát ha lelép, akkor nincs sok közödhozzá, részed a fájdalom, de jelzem még mindig kisebb fájdalom, mit a nő eközben megélt, ha mosolyogni látszik vagy kommunikálni kezd feléd, de az is mosoly, hiszen ideges nő nem a gyerekével, nem veled foglalkozik, hanem magával. A nők ezen a férfin hogyan uralkodhatnak, bátorsággal és a férfi erre már nem tudja mit tegyen, mert nem érti, hogy a nők bátorsága alapból különbözik az ővéktől, az egész érzelmi dinamikájában, csak a végeredmény azonos, hogy jutalomért csináljuk, a másik nemért (már ha nem homoszexualitás van mögötte, de ezek nem érdekelnek, ezt majd dolgozza ki az, akinek szenvedéje, azokon alapulva amiket elmondok, mert nekem a nők a jó szenvedélyeim).

Az apakomplexusos T-Com ügyfélszolgálatos nőnek mondom, női bátorság nem annyit tesz, mint a férfiaknál, hogy bevalljuk a legnagyobb gyarlóságunkat a legnagyobb szerelmünknek, hanem két megoldás van, kinek-kinek az erkölcsi mércéje szerint, az egyik az örök mélybe juttatni, titokként kezelni, olyan titokként, ami fel-feltolul a legváratlanabb pillanatokban vagy a másik körbe hazudozni a szerelmünket akkor is mikor nyilvánvaló lesz előtte, hogy miatta és csakis miatta és ha okos, akkor meg is tanulja amit okítani akarunk, hogy figyeljen oda a szerelmünkre, mert "én még a férfi végtelenednél is többet tudok adni, csak nyiss". 

Csak nyiss! A twitter fiókom egyik logója, az örök nyitásra készenlétjeként egy nyitott ajtó és kerete, az első lelki munkám gyümölcse. A rajz magáért fog beszélni erről is, mert én már erről nem tudok. 

Csak szólok mindenkinek, hogy ez nem helyettem beszéd, ott Martonvásáron az a kislány barátnője beszélt egy folytában, a kislány meg szerintem ott állt és engem vizslatott teljes figyelmével, hogy "ki ez a végtelenül szerelmi butaság és belészerettem", azt láttam rajta, hogy végtelenül szenved, de azt már nem láttam mintegy másik jelként, hogy reménytelen vágyunk előtt szenvedünk így és ennyire és nem a remény sugarában (esetleg azt mondom, hogy szereti az osztálytársam). És a harmadik bizonyosság, hogy az egyik leghosszasabb (a sajátjaimnál is hosszasabb) szerelmi kommunikáció, aminek nagyon sok pillanata még mindig emlékeimben nem haloványan élnek. Definiálom is hülyeséged: ha él emlékeidben egy kislány vagy nő, ki szerelemről akar vagy egyáltalán társalog veled, kérlek akármilyen kapcsolatbn vagy jelenlegi pároddal, kérlek keresd fel azt a nőt, elndulhatsz egy olyan úton, minek a végén a paradicsom van és csak annyit, hogy bár azt lehet gondolni, hogy az ügyfélszolgálatos nő sose fog szeretni, én vele is meg nélküle is a paradicsomban vagyok már, csak azért mert minden, legtöbb, nagyon sok, három talán, kirúgásom után felkerestem azt, aki legjobban szeret megítélésem szerint (és ez utóbbi mondat annyira erős, hogy az egész pár éves múltamra és pár naposéra is helytálló).

Kedves Martonvásárnak szerelmi szülötte, várlak, de úgy, hogy most már nekem kell hozzád mennem, csak vesd be azt emit eddig tanultál, én is egyre felkészültebb avgyok arra, hogy a türelmed neked rózsát terem, de most nyújtom át azt a rózsát mibe ha belemarkolunk ambivalens érzésünk támad, szépnek szép de mégis szúr, vajon hiszed-e, hogy hiszem azt hogy az őszinte szónak ereje  van és elmondatm, hogy szépnek is meg nem szépnek láttalak, a sötétség ebben ott van, hogy inkább nem szépnek, de kedvesem, nem felejtettem el azt se, amikor elmeséltem ezt bárkinek, legyen az osztálytárs, majdnem szó nélkül, de bizony köszönöm nélkül hagyták, hiszen a hülyeségét nem köszönjük meg a másiknak.

T-Com kiasasszony, ígértem, hogy ott amunkahelyeden sose látsz, legyen munkád kiteljesíthető, barátod elégedett, mikor boldogságod bárki mellett végtelen, mennybe menetelem kénytelen, de mégis, hogyan oldatsz meg szerelmi helyzeteket, hát úgy hogy édesapád halja vagy sem, krákog vagy tüsszög vagy sem, akard az elleségednek a legnagyobb boldogságot, mert nőknél ezt látom, az együttműködést, az abszolútan akárt, és ki lesz a legnagyobb ellenséged, az ki a legnagyobb szerelmedtől el akar venni, kérlek, dolgod csak annyi, hogy add is oda őket, emberesedsz ettől is. Hogy azt mondom ettől nálam lyukatsz ki? El vettelek direk a legnagyobb szerelmedtől? Nem-e visszadtam azt a szabadságot, hogy sose kereslek meg munkahelyeden, de még rá teszek egy lapáttal, nem derítem ki címedet, csak véletlen találkozásban reménykedek, de biztos lehetsz benne hogy elmegyek melletted, hiszen temetnem kell téged, és halottaink nem szoktak feltámadni utcaszegletekben. Ugye, verhetetlen reményem, ide kötsz ki újra és újra, máshol fog járni az eszed, azon ki a legnagyobbnak vélhető, kommunikált boldogságot nyújtja (végog nevetted elbúcsúzási kommunikációm). Számítás? Egy apakomplexust kozó apától, de én nem édesapád szeretnék lenni, hanem boldogságod forrása, milyen szép kép és ez már számítás, ez már csak duma,mint apádtól, ő váltig állíthattta, én most tagadom meg előtted mgam, dobva szerelmünket, de nem dobva lelkedet, hogy ismerd meg azt, ki csak egyszer nézett csípődre, mert máséval hasonlította (nyertél), de többször nézett arcodra, mert arra vágyott (nyertél), lemondott életéről, rólad (nyertél! Nem hiszed? Vizsgáld meg felbukkanó érzéseidet!) S legvégül kire néztem, mikor az utolsőkat rúgtam előtted? Rád, szerelmem, ez nekem is bizonyíték, hogy téged szeretlek és nem az anyai pótlékomat. Pedig ő indította el az egészet, szerintem örök rózsafzérheggyel kéne szórnunk összes útját, hogy ide juttatot egy potenciális szerelemlehetőséget.

Apakomplexus: soha le nem kommunikált apai érzések a lánya felé, legyen az baszás vagy szentnek látomása. A gyávaság csimborasszója, soha nem kell elismerned hogy ő a világ leggyávább jelensége, hiszen mindent és mindenkit szétver vagy áld körülötted. Míg meg nem hal, de akkor azok a szégyenek is odaveszejtenek, aminek ellenállt.

Anyakomplexus: a korunk pszichológiája által soha el nem ismerni fogott tételem, melly szerint bármit csinál egy édesanya, gyeremekéből addig nem lehet Isten, míg valamilyen úton módon a gyermek az édesanyja halálában részt nem vesz. Az apakomplexus rákfenéje, hogy belső vívódásainkat erősíti, az anyakomplexusé, mint az enyémnél, hogy kifelé a világ legmérgezőbb emberét állítja elő, akár azt mondom, hogy minden a Földért akár nem, akár hiszek a mindenki paradicsomában, akár egy új Hitlerként való feltámadásomban. Ha e kettő nem süti ki egymást, végzetesek leszünk, te önmagadra nézve, arra hogy például a barátodra mindig is úgy tekintettél mint egy tökéletes kapcsolatra és nem mint emberre, aki hibázhat, akár ellened, én pedig az egész emberiségre, mert nem az ő problémáikon fogok töprengeni, hanem a sajátomon, mint például rajtad, kérlek tedd lehetővé, hogy ne csak te legyél az egyetlen szerelmem, hanem ez a 8 és fél (milliárd) avval, hogy te is elmondod majd valamikor, hogy mit éreztél irántam, legyen az szerelem, boldogság, öröm, szomorúság, bánat, méreg, harag és düh, és ezt az apádnak sose lehet, se életében se halálában, de helyette nekem lehet, és a legkevesebb, hogy akkor dől el, hogy tényleg egymásnak teremtett minket Isten, ezt várom létedtől, egy olyan menekülésemet, hol nem kell téged ergo bárkit ölnöm, ezt várd létemtől, hogy nem kell édesapádat jól feltételezetten teljes lelki összeomlásba kényszerítened. S ha ő is elolvassa soraimat? Nem a lánya vágja a szemébe pusztító szándékait, ez is megoldás, hidd el gyönyörűm, mivel apakomplexussal és feloldott apakomplexussal élnek emberek csak egy út nem járható, a teljes és tökéletes önmagunknak megtagadása, erre vezet a léted, mikor érezted magad koronában, mégha e korona mástól van lopva? Ha megismerhetlek abban is segítek hogy tudjad, hogyan kell megragadnia férfi szíveket, mikor lesznek olyan vágyaid melyek belső és nem külső látomásaid és most befejezem egy aranyköpéssel: Ha van testvéred érteni fogod, egy testvérkomplexus azért a világ legpusztítóbb dolga, mert benne van mind az apai, mind az anyai, és azok ki nem mondott szavai, akik félnek tőled, ezért aztán ki nem akarja elfogadni bármelyikük olyan létét, hogy bizony ők maximálisan teérted voltak, minden még gyilkosnak látszó cselekedetükkel, akkor káros lesz, leszek, leszel valakire nézvést. Kérlek beszélgess erről mármint rólad egy pszichológussal és olvastad el vele ezt, nem én vagyok itt a lényeg, hnem sejtem jövődet és akkor a sajátommal se tudok majd többet szembenézni, mert csak vártam itt és abban reménykedtem hogy elolvasol majd valamikor valami hiba okán. De a jószerencse, ami mellém szegődött, rád találásom is bizonyítja (most nekem), tehát hajrá.

Minden

Adtál-e mindent?
Mert én nyújtottam a nincset.
Örök nyerítésem minden nevetésed,
Kincsem! Aranyparipám, széptevésem,
Vágtánkban fognám sörényed.

Kis szerelem, kis virág!
Jutalma rövidke kacajok,
Hát Istenem, ilyenek a csajok,
De mikor főbe üt a bajor,
Mégis tudok-e boldogítani a bajon?

Nagy szerelembe látomás,
Feléd minden lépésem egy állomás.
Talán lesz egy mondatnyi vallomás,
Nincs reményem, hallom a mást,
Mindig a Földről szól a dalom, se más!

S még mindig a minden,
Érti vajon más a viccet,
Nevettél volna minden lapos szóra?
Nem te, a Föld van baszódva,
Te örömmel nézel minden csipet-jóba.

Kerek vagy mint egy Glóbusz?
Nem, soha, igazam írom porhús,
Istentől kaptalak, s kérdem, engem adott-é?
Vagy földdel szórjam be kanapém,
S mégis élhetünk majd más kerekén, mondjuk a Napén? 

Nevetésed nem még kacajod,
Tudod, miért leszel a csajom,
Mert hahota nélkül vacogok,
Mert szerelem nélkül hanyatlik ölelő karod,
Azt is imádnám, ha lennék a legnagyobb bajod!

Ez utóbbi egy hazugság,
Nagyot mondtam, jár érte a gúnyosság,
Csak egyet ne felejts, gyomorzsák,
Gúnyom nekem is van, ez szomor'ság,
Én vagyok a világon a legnagyobb, és ezért te is nekem létező szamárság.

Kanapé és szófa
Ózd, Vasvár út 76. 2025.04.29.18:34
PS: A cím mellé jár egy csöngő is, egy kerek és fehér, balra az ajtótól, nem szokták megnyomni, ide csak úgy be lehet hatolni, szerintem te fogod használni, ordítanám is akkor, hogy mindjárt, de menjen minden a maga útján, az a pár csepp esőcsepp is nagyot tud koppanni. Az ajtóban megnyúlt szamárképemen meg ne úgy vigyorogjál, a várkisasszony a sárkánytól soha nem megy el a lovaghoz. Veronikát meg kérd fel rejtett számok készítésére, hogy kelljen mennem, de megoldjam a mégsemet, hiszen akkor buktam, buktunk.

Csepp visszahanyatlás a Vénuszkagylóra

Szállnék oda, hol nem vártak
Mindig dől a várja, mint kártya,
Kockára tettem érted életem,
Örök mosolyba repítő kényelem.

Megyek onnan, hol mással járnak,
Veszhet életem, boldogságod láttam,
Sírok!? Kereslek, szépem, egy életen ',
Koronád már csal, a menny ettől kesereg.

Egyszer néztem fegyelmezetlen csípőd,
Minden kérdés nélkül felhúznám e kéjcipőt,
Bár idegromba döntöm szótlan érzésed,
De szépet mondanék minden nézés'nek.

Arcod megláttatja a gyönyörűt,
Azon másik, komoly csődör ült,
Egy dolog menti vágyam igazát,
Ha az a ló nem húzza a boronát.

Ismerni vélem a férfit, de e nő!
Téged plánem, bár lesz keszkenő,
Vénuszlak hívlak, lelkem gurgyalag,
Repülök, szemem homloka, csodán agyalog.

T-Com hölgy, ákom-bákom álom
Ózd, 2025.04.29.15:19-16:43

PS: Idegrom? Amíg így van, fel ne keress, akkor győzne más deres!

Prológus:

Sziasztok! 

Azt kéne írnom szerintetek, hogy elnézést, de csak jelzem, hogy ha már kiejtettem a számon emiatt az alábbi írásom miatt az elnézés szót, már gyávább vagyok Orbán Viktornál, mert a halálom miatt elnézéseteket kérem. De mégis azért írom le, mert elnézéseteket kell kérnem, hogy eddig nem gondoltam senkire se olyan szeretettel és nagyobbal se, mint magamra. A megoldás egyszerű lesz a rettenetesen felzaklató soraimra, el kell kezdeni a vízzel foglalkozni minden fronton, de ez csak az első lépés és azonnal kiderül ki az állat és ki az ember, azonnal konfliktus generálok mindannak, aki állat és ember, de az ember észlény és elkezd tervezni, az állat el kezd ölni, és a gonosz ember is állat, hatalmazzuk fel egymást, hogy ha ez a gonosz, embert kakukkoló állat öl, akkor mi is megölhessük őt, ellenben azt is találjuk ki, hogy hogyan nyugtassuk meg mégis ez emberállatot, hogy kínjában senkit se marjon meg, én már kitaláltam, beszéljünk hozzá, mindent mondjunk el nekik, mindent, s ha kérdez akkor ismételjünk, s mivel állat, nem érti minden szavunkat, csak azt érti, hogy van esély és hogy az az állat meg fog halni akkor, ha a világról, indulatokról és róla is többet sejtő emberre támad, mert az ember az uralkodó faj a földön a hangyák után, de ez egy másik logika, nem megyek most bele, tehát ha a nyugtatott állat azt látja, hogy bármely állattársa, aki rátámadt az emberre meg fog halni, akkor még veszedelmesebb lesz, mert sarokba  lesz szorítva (tehát oldjuk meg a hatékony megnyugtatást), és ahogy fogod magad érezni sarokbaszorítva ezen blogbejegyzéstől, ha nem ismered fel, hogy érzelmi és emberi érzéseidre támadván megoldást is kiabálok neked, azaz töprengek és tervezek, bár állatnak éled meg, de elismerheted a legemberibb amit tehetek neked, hogy gondolkodok és teszek érted és első érzelmi lépésekként azt, hogy kommunikáljátok ti is vagy terjesszétek kommunikatív szándékú írásomat (babájához azonnal gügyög az édesanyja meg mosolyog rá, szereti, tehát ígérjük meg, hogy senki se hal meg ezek után, ha öl, ember vagy ha büntetsz bármi gyermeki butságot, nem felnőttséget, mert az nem nőtt még fel, aki bármit, tárgyat pénzt életet elvesz), továbbá vedd észre magad, ha ölésre öléssel válaszolsz, akkor nem tanultad meg, tehát állatként öltél, hogy az ölésnek életet védő szerepe van, ha te bírói tudatodban ölsz akkor végeredményképpen állatként viselkedsz mert nem szeretsz bárkit, aki butább nálad, mert ölni kényszerült, hiszen feldolgozatlan indulati élete van, hiszen magára hagytuk szenvedtető gyermekkorában meg minden ilyen, ha félsz a kéjgyilkostól és megölöd, akkor nem tanultál semmit arról, hogy a pproblémát meg kell oldani kommunikációval és nem beléfolytani örökre abba, akiben felbukkan, mert az újra fel fog bukkanni, mert azt se tudod, mi van, ha nem kommunikáltál az élete végéig avval aki szerettedet megölte,mert lesz egy esélyed ekkor, hogy mi volt az az állati a szerettedben ami egy másik állatot saját élete vagy szerettének élete megvédésére kényszertett azaz ölt. Meg hogy külvilágilag elsősorban foglalkozzunk a vízzel, mert az a legfontosabb materiális szükséglet

https://csaszizoltan.blog.hu/2025/04/24/utanam_a_vizozon_413

Állatnak nevezem azt az embert, aki nemhogy csak a dühét nem tudja kontrollálni, hanem a gyászfolyamatok első lépését se, azaz a tagadást, vagyis folyamatosan, kitartóan és teljes mértékben vagy magának hazudozik (én, mikor a legnagyobb szerelmi érzéseim kapcsán valamit gondoltam, hogy mondok a szerelmemnek és nekiduráltam magam, és ki is mondtam, teljesen kontrollálatlanul csak a holt ellenkezője esett ki a számon, más felé meg a teljes igazságaim igyekeztem mondani. Ugyanez kifelé, csak pszichés aktivitásokban tükrözve: a nem szerelmem felé, számító módon, csak magamnak, teljesen tudatosan, lehazudom a csillagos eget az egész világnak, valami ilyesmi az orbáni politika). És hogy mégis létezik az élettagadás arra egyetlen megoldás van, hogy igaz állításainkra (azaz ne mások tagadásainak tagadására), végeláthatatlanul (tehát nem célorientáltan), állhatatosan (nem szívósan), kifelé is kommunikált őszinte hittel (azaz önámítás nélkül), impulzióinkban keresni a folyamatosságot (vagyis ne a folyamataink impulzálódjanak, azaz ne törekvéseink akadjanak el, vagy támadjanak fel), és azonnal elfogadni az újat nyújtó külvilágot (ellentétében örökösen kételkedni régi önmagunkban, emlékeink helytállóságában).

Tárgy:

Utánam a vízözön érzés, azaz nem érdekel, hogy mi lesz abban a helyzetben, ott és akkor, ahol és amikor nem vagyok. Ha arra gondolsz, hogy majd megoldják mások, mindig valahogy megoldódik, akkor tévedsz, mert azok a mások rájönnek, hogy amikor te ott voltál, akkor minden rendben volt, de mihelyst elmentél, megváltozott életük, felborult minden, mert az utánam a vízözön érzés azt jelenti, hogy önző voltál és abszolute (ha se relative, akkor az nyilvánvaló előtte a pszichopátizmusod, hiszen melletted nem tud úgy viselkedni, hogy ne érezzed azt, hogy számítasz) nem érdekel a személye. Bármikor érzel ilyesmit, arról tesz tanubizonyságot, hogy magadat sodrod veszélybe, mert ugye az nyilvánvaló, ha nem érdekel a másik, akkor a másikat se fogja érdekelni becses személyed.

Hogyan fedezheted fel azt, hogy ilyen érzésekkel viaskodsz, de mégsem ismered fel? Mivel a legeklatánsabb szó az az utánam a vízözön, tehát bár nem hinném, hogy te ilyen isten lennél és tényleg okozol vízözönt, ezt azért nem tudod kiverni a fejedből, s mivel jó rá a szó, vízes problémákkal küzdesz, miközben soha nem volt előtte ilyesmivel dolgod, se szakértője, se betege nem voltál és abszolút nem is érdekelt, hogy lesz-e vízed vagy nem. Megoldottad és ittál. Mit jelent a vízes probléma? Én mértéktelen mennyiségű kólát iszok, a minimális vágyam napi 3x2 liter, Xantus Yzidor barátom a magyarországi vízhálózathoz mesterséges intelligenciás grafikus lekérdező rendszert akar fejleszteni, miközben soha nem tanulta a vízmérnöki szakmát, azt inkább én tanultam, XY a barátom is, tehát keményen kivetül rá, ha én utánam a vízözön típusú személyiség vagyok. Aztán szegény barátom, aki ki fog térni a hitéből, hogy egy lapra került velem, mert nem fogadja el személyem minden aspektusát, és mégis azért lett a barátom, mert elmentem vele kapcsolatban odáig, hogy elfogadtam nagyon sok megnyilvánulását és legjobban azzal talán, hogy volt idő, mikor függővé tettem magam tőle, módszeresen és visszavonhatatlanul. Ha barátom, ezért nem árulhatom el minden aspektusát viaskodásának, de azt igen, hogy ha rájössz egy vizzel szembeni küzdelmedre, akkor megértettél valamit abból, hogy ez már kezd Föld méretű problémává nőni, azaz mindenki majd a vízes dolgaival végzetesen nem tud se elszámolni, se megoldani és se maga felé és sem mások felé. Ráadásul el kell mondanom két dolgot is magamról, a Föld méretű utánam a vízözön érzés megvolt már gyerekkoromban és azzal kapcsolatban komoly kételyeim vannak, hogy az a Föld haldoklásával kapcsolatban volt érezhető (tehát amikor a Földön minden pusztulni fog, akkorra én bizton meghalok) vagy kisebb kaliberűvel. De figyelmeztetlek én ezt a súlyt időben tettem rád, én sose fogok ebből kikerülni vesztesen (később se, a halálom nekem az nem veszteség, miket csinálok, írok most, csak küzdelmem az elkerüléséért, és keveseket érdeklem, szerelmeimet aztán főleg nem, bár van mindig kis remény), másrészt azt tudom magamról, és ebben egyáltalán nincs komoly kételyem, hogy akkor bizonytalanok el egy volt érzésemben, mikor mások el kezdenek hazudozni, nyíltan és rejtettem körülöttem, tehát téged, hazudozó, soha nem érdekelt a Föld sorsa, mert ha érdekel, akkor mindent el kell mondani róla és a benne lakókról, azaz magunkról is, de ha nem érdekel, akkor hazudozol, s mivel hazugságaid azért vannak, hogy megvezessenek másokat a te nem feldolgozott fájdalmaid miatt, megvezeted azokat is, akik megpróbálnak mindent igaz állításként elfogadni és ebből kifolyólag ki is mondani, hiszen elsősorbanjaik szerint a Föld sorsa érdekli az igazakat, tehát megvezeted a Föld sorsáért, de vele együtt a te sorsodért küzdőket, ugyanis a Föld - és ez köztudott - meg fogja változtatni az életfeltételeinket nagyon nagy mértében , talán annyira, hogy mind itt pusztulunk. Tudod ez már nem az utánam a vízözön kérdése, mert ez ott mellettem történik, tehát relative is egy kurva (és most le is írom e szót teljes valójában, és nem csak úgy eufemizálva, hogy qrva) nagy pszichopata vagy, nem érdekel se az én otthonom, se a tied (a közös Föld) és se abszolut, se relative, (az abszolútatat elfogadom, mert, mint a zenében, abszolút hallásúak kevesen vannak), de hogy relative előttem, nem azt már nem fogadom el. Ha előttem érdekel és tulajdonképpen hazudozol, hogy érdekel, akkor hazugságodat nemhogy előbb érem utol, mint a sánta kutyát, hanem ha mindig hazudozol, akkor addig jár a korsó a kútra (víz), míg el nem törik (szerintem te halsz belé). A másik bevallandóm, hogy önző vagyok, a végtelenségig meg pofátlan, mert közben szembesítelek a te önzőségeiddel, meg anyám tudja milyen rossz tulajdonságaim vannak, mert én szembenézek magammal, tehát ilyenkor rám fogják sütni, hogy szemtelen is vagyok, abban a pillanatban, hogy reggel kinyitom a szemem és arra gondolok majd, hogy hogyan oldom meg a te problémádat is (bár ez még kurvára nincs így, mert ez egy komoly és nagyméretű lelki folyamat), mégpedig azt a problémádat, hogy a Föld neked nem fog majd egy nap forogni, azaz nem látod majd se te, se unokád a napfelkeltét. Soha. Ha bármi rossz tulajdonságot a fejemhez vágsz, mikor még nincs itt a pszichológiailag megérett helyzete, azaz az a helyzet, amikor te csak akkor vágod a fejemhez, amikor látod és tapasztalataid alapján joggal reméled, hogy ettől nagy eséllyel meg fogok változni, és azért csak akkor, mert szeretsz. Ha meg dobálsz a fejemhez méltatlanul, akkor nem szeretsz, nem szereted dolgaimat, ami foglalkoztat, és engemet a Föld foglalkoztat, tehát a Földet se, azt az otthonomat, ahol biztonságban érzem magam, tehát behatoltál a házamba, meg akarsz ölni, mert hatolsz és nem kopogtattál, behatolsz mint egy rendőr, mert te vagy az igazság bajnoka, ellenben és azért hatolok be gondolataidba, mert az az igazságbajnokaságom, hogy a közös otthonunkba hatolok, eleve a saját kis otthonkámba hatolok, nekem is jogom van itt létezni, engem is e Föld szült és nevelt és tartott el állataival minden oxigénjével. Te meg akarsz ölni, én családtagomnak tekintelek, tehát csak a gondolataidba se hatolhassak be? Ne legyek őszinte hozzád? Akkor bizony megöllek, ha te nem tekintesz rokonodnak, akkor megöllek, dühöm feléd olyan nagy, hogy meg fog valamid halni. Az hogy ha nem jössz rá a saját logikád alapján, hogy Istened leszek a végén, akár avval, hogy meg foglak tudni téged pusztítani, vagy szerettetni magamat, akkor nem érted trolljaid célját, mégpedig azt, hogy ne légy gyáva szembenézned a legnagyobb félelmeid okozójával, elsősorban önmagaddal, amit megtehetsz, ha előtte múltbéli tetteiddel és következményeivel és újra ugyanazt vágyott tetteid újra megvalósulható, végül most már jobban megvalósuló következményeivel nézel szembe.
És itt van ideje, hogy csámcsogj barátomról is, ő nem tudja lehúzni normálisan otthonában a vízet, a kádja eldugult, és nem olyan problémák ezek amiket egy technikához hozzértő (mert ő az), ne tudna megoldani, ezek súlyos és a másik hazugságai miatt először kicsit aztán egyre súlyosabb mértékben előkerülő problémák, amit a szaki, mikor a vizet szerelte, mert úgy érezte, hogy neki kellene majd megoldani az XY barátom problémáit azzal kapcsolatban, hogy a végén nem lesz vizünk, szépen odaszerelte neki a dühét és végletesen szar munkáját is egyben. Ez ilyen, ezek így működnek, látens módon, ha nem neki szerelte oda, akkor meg mindenkinek, az még nagyobb gond, de egy szaki meg megoldja, ahogy megoldotta az én kádeldugulási problémámat egy kicsit egy másik jóbarátom, mikor meglátogatott és mikor fürdött, ő pumpálta meg hatékonyan erővel, mit én nem mertem, tudtam, mert ő sokkal korábban és vészterhesebbenk meglátta Földünk dolgait. Szaki (bár csak a Földdé és nem vízcsöveké vagy dugási dugulásoké) tehát szaki a javából mert ő tudja kezelni sokkal jobban a vízes dolgokat, meg legnagyobb dühét, amit az én kádamba is tud irányítani ha kell. .

Értsd meg! A vízzel kapcsolatban van vagy lesz gondod, az bizony a Földdel kapcsolatos, ami a vizet adja Föld méretekben, mert a tengervizet nem tudod meginni, megújuló édes vízre van szükséged, s mert artézi kútjaink patakforrásaink kiszáradtanak, kinek gondja a víz? Annak gondja a Föld és mert te, aki gondommá teszed a vizet, akár úgy, hogy szarsz a Földemre (de gyere szarjál, jó trágya leszel a végén).attól én még szeretlek és újra és újra elmondom neked, hogy ha utánad a vízözön módon viselkedsz otthonomban (a Földön velem), akkor én bizony megsimogatom kedves kis butuska kis buksidat és gyermekemnek foglak tekinteni, te meg szülői istennek engemet, nekem az nagyon jó érzés lesz, mert tetszeleghetek magamnak, neked meg szar, mert nem csinálhatsz bármit, s ahogy bánsz a gyermekeiddel bizony úgy fogok bánni veled, ha azt akarnám, hogy fájjon mindened, de hogy megértsed a világ dolgait én addig papolok és pofázok neked, míg le nem esik a tantusz, hogy belehaltál és akkor már én se tudlak feltámasztani, mert nem vagyok se Istened, se szülőd, se okos, se felelős a saját otthonáért, csak egy szaros kis öreg, ki vén kecske - aki undorod - módjára csahol a tizenéves lányaid után, mert viszonzásul azt veszem el (abból értesz), míg nem változtatsz dolgaidon és nem nősz fel, hogy ne kelljen megértetnem veled, ha elveszed életterem azaz legszebb életem, én ösztönből a te legszebbjeidet fogom. Küldenél fegyházba? Bizonyítsd rám, mert nekem ez csak vágyam de nem tettem, mert legtöbbször uralkodom magamon, de a felnőtt fiatalok bizony mindaddig jussom lesznek, amíg rá nem jössz hogy "bosszúm" csak akkor áll le, ha hagyod, hogy barátom szomjúzzon a vizes gondjai megoldására, mert miattad soha nem tudja megoldani.

Elárulom azt is, hogy ha lányodat meglátom és jó bőr és mosolyog rám, odaül mellém, akkor ez nem azért van, mert buta, hanem azért, mert nálam érzi azt, amit tetőled, az apjától soha nem kapott meg, a szeretetet a legalapvetőbb dolgaink iránt, s ha odaszalad hozzád, mert megsértettem őt, akkor az bizony azért van, mert hülye szegény, te hülyeségben tartottad, hiszen egy ember lelki sértése csak azért létezik, mert nem tudja elmondani a megérzései alapján, hogy ezt és ezt ne bántsd soha, ezek a határaim, nem ismeri magát, halvány fingja sincs önmagáról, helyette mindig majd neked kell védelmezned, lelked rajta, sok dolgod lesz, én majd nyugdíjas éveim töltöm más és okos fiatalokkal, te meg még mindig nyalogatod lányod sértődöttségeit. Egy édesapa azért vert meg, mert nem mondhattam el neki valamit, amire nem emlékszem. mit - és tudod, leírtam, ez akkor történik, mikor körbehazodoznak -, mert a lányát korábban vérig sértettem szexusában, mert ő az enyémben, a jó ebben az, hogy az erkölcsi fölény nálam van, mert ő eltussoltatta az ügyet, pedig én nyolc napon túli sérülést szenvedtem, könyökcsúcsom eltört, csak lássad, ha szembenézel önmagaddal, az erkölcsi fölény nálad lesz, büntetlen maradsz, először. Másodszor lesz módjával figyelmeztetés, a 3-at nem várom meg, megoldom úgy, hogy szembesítem magam a következő félelmeimmel (utólag beírva: szégyeneimmel), tehát a harmadik olyan megoldás lesz, ami ellen se te, se én nem készültünk fel, de téged bosszantani fog, de tehetetlen leszel, engem örömmel tölt el és ugyanolyan tehetetlen leszek, mert ennek dacára még mindig sodródni fogok, de ezt majd évek múlva fejtem ki, mert alapvetően mindenki sodródik, aki nem az az Isten, de bocsátassék meg már Isten neve, ha őt elhagyod, akkor csak nevet egyet, azaz sátáni kacajban lesz részed.

Hogy Isten egyben sátán? Miért is él az a sátán? Mert Isten mindenkit, a legrosszabbat is szereti, ez elvitathatlan bizonyítéka Isten létének, ha sátánban hiszel. Ha nem hiszel, akkor csak önmagad marad, hiszen az Univerzumra nem támaszkodhatsz, az mindig megsért, annak lágy szellője olyan ritka és emlékezetes pillanat mint szerelmed érzéki érintése. Na evvel a szép gondolattal aludj, meg ölelj, hogy megvédd magad a buta, univerzumális Istenektől, mert egyetlen Isten létezik akkor és az én vagyok, és addig élek, míg porszemmé nem haudozom bármely más Istent ilyen szövegekkel. Az ágyban és mindenki ágyában porszem vagyok, kettős értelemben, hát így legyél te is Isten, mert akkor embertől nem fogsz kapni és akkor el kell venned, de ha elveszel, akkor ugyanolyan gyarló vagy, de istenként ezt nem vállalod be, ezért aztán addig gerjed a folyamat, amíg el kezdenek az Istennek áldozni, XY barátom, ezt már egy évvel ezelőtt megjósolta (alapítsak vallást), hát ő aztán tud uralkodni magán és rajtad. Te tudsz? Én elmondok neked mindent, hogy soha ne tudjak Istened, vallásod lenni, bár hízna a májam ettől, de könyörgöm, buta liba azért se vagyok, ellenben én tömlek (kétértelmű) evvel a sok hülyeséggel. Úgy vélheted, hogy úgy viselkedem veled mint egy olyan férfi, aki jól megbassza éppen elé kerülő vágyai netovábbját és másnap se és soha sem hívja fel aztán. Utánam a vízözön.

Hát akkor én most beleugrok abba a vízözönbe. Mentenél? Nem kell. Fuldoklom? Nem. Röhögök most, hogy talán végre megtanulok úszni. A volt élettársam - elmondása szerint - butuska kislányserdülőkorában térddel belecsobbantotta magát egy sprint után egy vizzel nem telt, pontosabban empty vízmedencébe, ő mostanában halt meg, én talán nem fogok (ilyenek a szerelemdolgok yin-yang: azaz vízözönben veszek versus vízüresmedencébe ugrik), kérlek hagyj is ezért magamra míg nem tanulok meg úszni, mert mindannyiuknak fontos lenne, hogy ha már sodródunk, akkor is levegőhöz juthassunk, csak dobj néha egy deszkát, amibe pihenésül kapaszkodok - barátom megtette és valami borzasztó lelki folyamat miatt haragszom most rája (sic! azaz kit is szúrt meg végzetesen egy rája? a Föld buvárkundját), hogy nem hagy meghalnom vagy örökre megerősödnöm. Ha meghalok, akkor megszakad szíve, ha megerősödök, akkor talán megerősödök abban a hitben, hogy azok a barátaim, akik amikor velem vannak, engem olvasnak, akkor léceket dobálnak mellém a tengerbe, hogy úszási utamon néha kapaszkodhassak. Utánad a vízözön? Röhögtél végtelen hülyeségemen, de nem teszel semmit azért, aki rányitja szemed, merre nem? Akkor kiabálva súgok neked valamit: RÁnyitJA, és az én olvasatomban előbb téged fog a te rájád (problémáid megoldatlansága) végzetesen elpusztítani, mert nem olvasol (ráNYITja) tőlem több stop táblákat, mert elpusztítottad avval, hogy nem küldtél pénzt neki, a stoptáblaállítódnak, mert ha küldesz, és jó pénz, akkor látja értelmét ezért a sok hülyeségben élni érted, de legfőképp kurva sok időt és billentyűzetütögetési ujjerőfeszítést áldozva leírni neked. Egyébiránt küldj annak is, aki nyitogatja szemed ingyen zenével, ingyen jó szóval, vagy ingyen öleléssel, vagy ingyen mesével vagy ingyen pénzzel (oxymoron a javából, talán megoldódni látszik pénzbéli munkakeresési problémáink egyike).

Postai csekkcím: 3600 Ózd, Vasvár út 76 2/2. Császár Zoltán
Revolut: +36 20 58 66 271
              Litvánia: IBAN: IT373250009001710371
OTP Bank Nyrt.: 11773229-11399599

PS: Szerelem? Nos az élettársam volt lélekben mellettem, mert nekem, ha kapcsolódni akartam volna őszintén hozzá, akkor elmondhattam volna neki (ha tudtam volna, hogy működnek szerelmi dolgaink, de ezt nem mondta el senki nekem, ezért aztán elmondom mindenkinek, mert meghalt már és tudod ő volt ki csobbantott az üres medencébe), hogy bármily szégyen, serdülőkorban én azért jártam az ugyancsak úszómedence környékére, hogy ugyancsak ugráljak bele, bár én nem tudtam úszni és nyilvánvaló volt az, hogy amikor ugráltam bele csuka fejest a startkőről, az sose sikerült, de én azzal villogtam volna a lányoknak és ez volt sokáig életem egyetlen begyakorolni szándékozott villogtatása, hogy milyen szépen tudok műugrani a vízbe, miközben úszni nem tanultam meg, és egyetlen élmény miatt csináltam igazából, ami miatt szenvedsz ezen olvasás közben, mert felismered magadat a hülyében (bennem), abban a hülyében aki komolyan is gondolja, hogy így kell élni, és az a szép élmény az volt, hogy amikor egyetlenegyszer sikerült a csuka fejes, tehát nem bicska módjára ütköztem a vízzel, hanem szálkaszálfaszként hasítottam bele, akkor a mélyére, a medence aljára, a végletekig kerültem, ijesztő és egyben jó érzés, tökéletes az ugrás, de horzsolhatom magam, és ezért nem sikerült többet ilyet ugrani, mert nem mentem a való világba, a következő, csajokért ugyancsak mutogatni magamat helyzetbe, de elmondom neked, hogy te menj, keresd a következő szépet és tökéleteset és akkor térj vissza gyakorolni a műugrást a mélybe mikor lett is csajod bármely széptevésedtől. Hogy ez nem így működik? De így, az ijedelmere azonnal válaszolni kell, ha megijedtél, érzés volt benned, megkérhettem volna szabadon a medencekörnyék legszebb csaját nyugodtan, akiért csináltam, vagy esetleg figyelt rám, ha tudtam volna az érzéseimről beszélni, hogy gyere ugrálni, (ha nagyon tudtam volna beszélni róluk: "mert van benne sok érzés"), de mivel nem tettem, ijedelmemben nem vettem bátran azt az akadályt amiért, akiért csináltam, így ugyancsak egy ugrálós csajszi jutott nekem, de az ő ijedelme életveszélyes volt. Ha gyáva vagy, azt vonzod aki vakmerő (le fogom neked vezetni majd alkalomadtán, hogy az anorexia, bulémia, pánik, öngyilkosság, mind, mind a társadalmunk ellenpoláris betegsége, a gyávák ölnek, mert a vakmerőség ami kiegyensúlyozza azt, ami miatt ott a medence szélén az a kislány szerelmes lehetet ebbe a szép fejest ugró legénybe, és a legény nem ment oda hozzá, soha többet nem találkoztak, a kislánynak évekig fájt a szíve, az elérhetetlenségbe, a sohába burkolódzó legény miatt és olyanokat kezdett mondani, hazudni, cselekedni amitől mások is ilyen csapdákat tudnak megcselekedni, mint tökéletes fejes ugrás érzésekkel telten, de ezen érzést nem kisütve egy csajba stb. stb, erre azt mondod hogy nem így van, nem is volt, aki akkor látott. És most meggyilkolom tévképzetedet: a háborúkban csökken az öngyilkosok száma. Statisztikai tény. A háború a gyávák miatt van (Hitler nem nézett szembe soha őrült dühével, ez annyira így volt, hogy bár önmagára áriaként gondolt, s ha felsőbbrendű, akkor egy Isten, akkor őt nem érheti bántalom, semmilyen körülmények között, semmilyen embertől, s ha mégis, akkor ő belemenekül ezen oroszoktól eredhető bántalomba, a dühe önmaga ellen fordul, öngyilkos lesz (gyáva is volt élni a végén legnagyobb félelmeivel és avégén azt hitte, hogy szerettei pont így vannak, ezért is projektálta ki az egészet hazájára, hiszen azt is szerette, tehát hazájának dühösnek kellett elnnie minden rosszakaróra), mert ha életben hagyja magát akkor az oroszok dühét nem tudja majd elviselni, azt hiszi, kínozni fogják a végletekig, mint ő tette az összes ellenségével a lágerek munkatáborosságának kitalálásával, de mondom külső szempontból, mindaz, aki őszinte hittel heil-hitlerezik, az egy végtelenül dühös habitusú ember, megölne sokakat, azokat akik felbosszantják, nem tudják ezek az emberek a dühüket olyasmibe irányítani ami konstruktív, azaz a tárgyak és dolgok, szétszerelésébe és újra összerakásába, fogalmak, üzleti tervek kapcsán gazdasági folyamatok boncolgatásába és azon üzleti tervek logikus megírásába, mert mindig eszünkbe jutnak szeretteink, de nem azért mert szeretet tölti el szívünket iránta, hanem nem működő munkánkban, és akkor nem tudjuk működtetni, ha nem vagyunk kiválóak benne, ha nem vagyunk kiválóak, akkor sok fájdalom és keserűség ért amiatt bennünket, hogy vannak nálunk jobbak, őket dicsérték gyermekkorban, s ha keserű az élet, eszünkbe jutnak szeretteink miatti keserűségeink, például azt igérem neked, hogy elveszem kislányod szexusát, tehát dühöd ellenem fordul, az ellen, aki szeretteidet veszélyezteti, miközben ha célul tűzzük ki, hogy kevesebb dühünk legyen, azt avval érhetjük el, hogy legjobb képességeinkben vállalunk munkát, kevesebb düh, azonnal több sikerélmény munkádban is, sokszorozódik az hogy te jó vagy abban amit csinálsz, dicséretet kapsz munkádban is, ha nem kapsz, akkor elérhetsz, de megfúrtak, tehát nem vagy jó emberismerő, megint nem vagy ott abban a munkában amihez tehetséged van, állást kell változtatnod, de nem vagy jó álláskereső, mert ha jó vagy abban. hogy önállóan végzed azt a  munkának is betudható dolgot, hogy napi nyolc órában nem neked mondják meg, hogy hogyan kell állást keresni, hanem neked kell, tehát ha hagyod, hogy mások megmondják akár munkában akár magánéletben (ez utóbbira sokan rájöttek már), akkor veszted az életed, de munkádat csak akkor tudod egyedül végezni, ha abban nagyon jó vagy, minden munkádhoz kapcsolódó dologban nagyon jónak kell lenned, különben nem tudod működtetni munkádat, és amikor munkádban, a léted egyik alapjában, nem mennek a dolgok, dühös leszel, eszedbe jut szeretted (azért a szeretted, mert legnagyobb érzelmeid  és düheid, ha például fenyegetik de akkor is ha ő nem szeret, vele kapcsolatban vannak), s az is aki szeretted létét fenyegeti  (de te nem fenyegeted soha, jelzem csak így vélekedsz magadról) és a megoldás az, hogy azt ölöd meg aki fenyeget (magadat nem fogod, mindig), azaz engemet az őrült kislánycsábászt, a cigányt aki érzelmeidre, dühödre rávilágít, mert ő érzi a gondolataidat arévén, hogy közelebb áll a természethez a kultúra és hagyományvilágával, és azért világít rá, mert lehúz anyagilag, amit úgy csinál, hogy minden szépnek és jónak elmond, de nem ám csak úgy, hanem érzi, hogy mit szeretnél. és azért csinálják így, mert ez az ő legalább kultúrális, de lehet hogy Indiából származottságuk révén, tehát más etnikai csoportba tartozásuk révén genetikai tehetségük. Mikor már rájuk nézek, lopnak tőlem, tárgyakat, lehúznak pénzzel, de úgy, hogy belémdumálják, milyen jó és szép vagyok, amire mindig nagy szüksége van az embernek. S most kanyarítok egyet a gondolatmeneten, ha egy fasiszta gyűlöli a cigányt, az azért van, mert az másként ront neki dühével, más utakat jár be, nem tud védekezni ellene, csak úgy ha öli, és azért kell hitvallásává tennie, mert munkájában - a társadalmi oda nem figyelésből kifolyólag - nem a legjobb, mert például nem volt tehetséggondozva, nem találhatta meg a legjobb képességei szerinti munkát komoly és ezért lehetetlenné váló erőfeszítés nélkül. S a csapda abban van, hogy hazudunk magunknak arról, hogy majd megoldjuk holnap a legégetőbb érzelmi szükségleteinket, hogy odamegyünk ahhoz a kislányhoz, aki látta tökéletes vízbeugrásunkat, amit a sok gyakorlás révén tökélyre fejleszthettük volna, de nem tudjuk fejleszteni, mert ahhoz szembe kéne először nézni a világunk legnagyobb félelmével, hogy fájni fog bármi, akkor ha megmozdulunk a céljainkért és ez a billentyűzetpattogatás során nekem minden szó "S a csapda ott van"-tól kezdve fáj, sírok és felszakadóan. és ezt mégis megteszem önmagamért és teérted, aki olvassa, hátha egy olyan intelligens csaj elolvassa majd valamikor, hogy ettől azonnal az ölemre ugrana az ő tökéletesre gyakorolt pisztrángfejesével. Nem mondom finom lenne a bendőmnek, ezt a bendő dolgot most nem elemezném, mert ez egy olyan életveszély, ami nem feltétlenül társadalmilag közösnek megélt, ugyanis míg az úszómedence (víz) az egy élettér, és ahhoz való jutás jogát csak nagyon kevesen és kevesektől  tagadják meg, de csak addig, míg a klímaváltozás miatt a szárazság még szembeötlőbb lesz Afrikában és megindul második, többedik népvándorlásuk lakóiknak Európába, addig a kajához jutás egy kiscsoprtos, szociális, megtervezendő és ahol víz van rendelkezésre álló anyagvilági szükséglet. A kajahiányt hónapokig elviseled (Gandhi, lágerek), addig a vízhiányt két napig. Tehát, aki a vízzel foglalkozik, de nem szakembere, de szeretne megoldásokat nyújtani hozzá, akármilyen nehéz helyzetben van, az az én emberem, például XY barátom, mert látja sanyarú jövőnk lehetőségét, aki mindez ellen tesz az a nyilvánvaló ellenségem, de ellenségem ah nem ismerem, neki vizet, és a vízproblémáról a gondolataimat nem adom, akkor ő nem jöhet rá, hogy avval, hogy valakinek nem adott vízet, azzal bizony saját magát fogja (bár velem együtt) egyszer a közeljövőben szomjanhalasztani. Vajon az ördögkoma iszik-e vizet? Tehát iszik-e a leggnoszabb ember vizet. Azért iszik, mert a leggonoszabb ember, a fő ellenséged is ember, és az is csak egy ember és az csak a te ellenpontod, az csak a te céljaidra ad kísértést, míg az ördögkomádnak nem magyarázod meg, tehát nem fogsz egy belső dialógust magaddal lefolytatni ilyenekről (nem nézel szembe avval, hogy millió gyávaságod van és felemelően bárhol elkezdheted feloldani, de akkor erőfeszítesz, úgyhogy ha legjobb képességeid szerint teszed akkor gyors megoldásokt nyújtasz, magyarán most nem ovódás kiscsoportosan, hanem Föld méretűen össze kell fognunk vízünk megőrzéséhez, azok vizhez jutási jogának megőrzéséhez, akik ölni fognak engem, mert azt vették észre, hogy nem jöhettek hazámba vízért, mert Orbán Viktor kitiltja majd őket újra, most már a víz miatt onnan, mert azért ölnének engem, mert a vízhiány miatt ott Afrikában két nap alatt meghalt gyermeke és mi nem tudtunk szállítani nekik vízet, mert ki se találtuk, hogy ott hiány lesz, ezért ők nem maradnak seggükön. Teljesen jogosan és ide jönnek vízért, ahol van: kis Dubai és én is lázadoztam ellenük, nincs felmentésem, éppolyan hülye vagyok mint te (ne vedd magadra, ha végiggondoltad már ezt a saját érzés és gondolat képzeletvilágoddal) és mint az is aki, pénzért adja nekik a szabad vízhez juthatás jogát. És akkor egy nagyon fontos lépés, amikor az elelnségeddel, nem a belső, félelmetes ördögöt képzelő ellenségeddel, hanem akit megölnél, mert ő valamilyen furcsa ok miatt életteredet veszélyezteti, a külső ellenségeddel is meg kell osztanod legtitkosabb gondolataidat, mert különben ő is, te is két nap alatt kinyúlsz majd, mert bár az arab most ellenségemmé vált, de ha nem pofázok vele (tárgyalok), arról, hogy a korlátlan vizemért korlátlan megoldási javaslatokkal jöjjenek és csak végső esetben a lábuk lépéseivel jöjjenek, de még azt is maximálisan megtervezem nekik, hogy jöhessenek, azért várom tőlük az ötleteket, és csak azokat, mert ott a sivatagban folyamatos létkérdés, ott nem csörgedezik melleted patak minden centiméteren, ha nem töprengtél rajta egész életen át, akkor két nap és a napsugár adja meleg vizét és felforr dühöd bárki iránt akinek van és nem ad. Még nem késő. Ők már látják, hogy baj van. Nem ellenségem többé, hanem a legjobb barátom, akármit mondok vagy teszek, arab koma, nyiss mindig felém újabb és újabb párbeszédablakot, hogy én se haljak szomjan majd akkor, ha nem oldottuk meg gyorsan a Föld dolgait, de reménykedünk benne, hogy meg fogjuk most a vízekét. S ha gyáva vagy ellenségeddel, az őszintétlenséggel egy tárgyalás során, a dühöddel egy másik nemzet, nemzetiség sorsa és téged sorsrontónak vélt szándéka iránt szembenézni magaddal, ellenséged gyilkoló dühével a dumáitok során, akkor háború lesz, és nem a megoldás az új és ismeretlenségbe hajló klimatikus viszonyokra. 

Alap, hogy mivel Anglia, a gőzgép feltalálójának nemzete, annak a gőzgépnek a feltalálójának nemzete, aki az egész ipari forradalmat a maga tényleg varázslatos eredményeivel gazdagítja tárgyakban világunkat, és az anyagi világ érzelemnélkülisége miatti könyörtelenségére védekezésül nyújtott, a gépek (mert a gőzgép lett a gép megtestesítője és ennek okán úgy vélten minden jónak) általi megsokszorozódott, az ember által közvetlenül lehetetlen erőfeszítéseket megtehettük, lépjen vissza az EU-ba, azaz szembesítsük a hibáival, de ne okoljuk miatta soha, hiszen buta gyermekeinket se okoljuk hibáikért, hanem magyarázzuk nekik butaságaik mikéntjét és megkérdezzük tőlük, hogy hogyan hoznák helyre hibáikat úgy hogy tovább mehessenek abba a közösségbe (iskola, Föld) veszélyeztettség nélkül, ahol hibáik miatt konfliktusok (verekedések, háborúk) lettek, tehát ne okoljuk miatta, ez még válsághelyzetben se lett nyilvánvaló. Alap, hogy a szén elégetése okozza majd végül a vízhiányt és a katasztrófális történéseket, amíg Nagy-Brittannia nem néz szembe avval, hogy bár ezt senki se tudhatta előre, de mégis, az egész láncolatban még a tanulatlannak is eljutott a fülébe a szén, gőzgép, Anglia és a gőzgép, szén-dioxid, klímaválság láncolat és nem látja azt, hogy az egyetlen ebben a két láncolatban előforduló büszkén és fennen hirdetett ember (mert újabb láncolat: gőzgép, Watt, Anglia  valamint Anglia, nemzet, ember) az olyan ember aki Angol volt és így az angolok hozták ránk egyértelműen a bajt, hogy nincs vízünk, de még ha te nem kapcsolnád össze, mert hülyeség, meg az enyém is hülyeség, meg fogsz halni, mert a szegény azaz vízben szegény oda megy ahol vízben gazdag a vidék és mindenképp oda megy, akár úgy is, hogy megöl, ha nem engeded be, mert neki, vagy a rokonának két nap alatt gyermeke veszett oda a vízhiánytól. Ha nem mutatja meg Európa, hogy megoldásokat nyújt minden oktalan afrikainak is, akkor az az afrikai megöl minket, úgy is mondjuk, halálra idegesít a gyermekünk, és ez azért van így, mert én vagyok a tápláléknyújtója értelmileg, de mivel buta vagyok és nem mondom el, nem vezetem le neki a világmegoldásokat, akkor ő nyugtalan lesz és csak rajtunk vezeti le nyugatlanságát, aki ad táplálékot, akkor adnia kell látásmódot, mert a táplálékát meg tudtam oldani, akkor az értelmi, vagy érzelmi igényiben is tudom vezérelni, de mivel nem így történt, akkor is Istene maradok és idegesítő kérdéseivel zaklat, olyanokkal amiket meg tud fogalmazni és nem olyanokkal amiket érez, de nincs fogalma róla. Mivel mégiscsak érez, akkor ő felénk nyújtja azokat, mind kacaját, mind nyugtalanságát, az érzelmi táplálékunk forrása ő, míg mi vagyunk anyagi áplálékuk forrása és jó esetben értelmié is...

Másrészt. Mivel egy holt hülye ember vagyok a tekintetben, hogy egy a lakásomban történő, vendéglátásom során, nyilvánvalóan, szinte a szemem káprázata előtt, bár kellett hozzá részükről egy kis rafinéria, ellopták az éppen aznap futártól átvett, 22 év hűségidei kötelezettségvállalásomat "kikényszerített" mobilomat, ami nekem csak havi ezer forint többletet jelent, de kötöttséget 22 évre, mert az ügyfélszolgálatos kisasszonynak, akiről álmodoztam valamilyen fokon, 22 év hűségidőt bakiztam, tehát egy főleg érzelmi függőségemre, mert nem mernék a szemébe se nézni, hogy az ő általa ajánlott kedvező mobilhozjutásomban milyen hülye is voltam, mert ha ez kiderül, akkor neki, nyilvánvaló, hogy nem tudom biztonságosítani számára azt a 22 évet, hogy felnevelhessünk egy gyermeket, de közben akik ellopták a mobilomat, azoktól a fenti dumámra lettem képes, szembesíteni tudtam magam korunk legnagyobb problémájával, miszerint utánunk a vízözön (Noé lennék, hagyjatok békén, mert folytatom), közben, ettől a mobillopótól, elvenni már többet nem tudok, mert nem ő jött hozzám ma, mert nem tudtam megkérni arra, hogy adja vissza a mobilomat, mert feltételezem, édestestvére a báttya jött a feleségével, és ezt nem részletezem, mert őt nem ismerem, de megsértettem őt is, azt is, akihez került a mobilom, mert nyilvánvalóan szemembe hazudtak abban a pillanatban, amikor a fájdalom eshetősége fennált nekik, nem részletezem le a vitákat, mert nem tudom, mert nem látom a problémámat, csak azt tudom, hogy világos agyam abban a pillanatban halálos sértésbe csapott át, amikor nekem is fennált a fájdalom és ezt a sértegetésemet azért mondom el és azért fogsz elítélni, mert egy nő számára halálos, megerőszakoló sértés, hogy lássad, hogy félelmeid, az enyémek, és mindenkié, aki hazudik, lop, csal, gyilkol, abszolút jogosak és még most azt is beleteszem, hogy ő mit mondott - amire nekem azt kellett mondanom, hogy igen megbasszlak - nem érdekes, akkor láthatod, hogy bár már felvállalod azt, hogy a legszeretettebbnek vélt személyeket (itt egy képviselőjüket) is megölöd (itt érzelmileg), akkor is te vagy az életed vesztese, csak azért mert egyszer gyáva voltál, mert szüleid nem készítettek fel mindenre, mert ők se tudnak Istened lenni, ezért egy megoldás van, Istened magadnak csak te lehetsz, vagy belsőd, akivel ledumálod, aki felé számot vetsz magaddal, csak ez utólag van, hibát már elkövetted, tehát hallgathatsz megérzéseidre, azt tettem volna, de itt olyanok jöttek velem szemben akikkel és hazugságaik mértékével még nem találkoztam, és álljunk meg, mert találkoztam, abban a pillanatban, amikor adunk veszünk, mikor hátsó szándékkal, alku nélkül, tárgyalás nélkül adnak el dolgokat nekünk, de nem a kapitalizmust akarom bírálni és a benne legnagyobb hazudozókat, hanem az a célom, hogy mindnki nézzem saját magába, és nézessen másokat is saját magukba, nemtől, kortól, tekintélytől, szegénységtől, fájdalomtól függetlenül, hogy nem lesz fájdalmunk se, ha meghal a Föld olyan működése, amiben eddig lubickolhattunk. Engem nem érdekel annyiban, hogy abban bizakodó vagyok, egyrészt aki olvassa ezt, elolvastataja avval, akire felnéz és akit támogat, támogatja azt az ügyet, aminek ez a történet a hitvallása, legyen írója, terjesztője vagy akár valóságba helyezője. 

És egy kérdés nyitva vagyon és hagytam, mert nem tudom a választ, de ezt keresem magamnak és neked, hogy higgyél egy olyan Istenben, aki nyomorúságot is okoz, hát úgy, hogy az bizony lehet Istened, aki érzéseket okoz és nem csak jó érzéseket. Az a csaj és a jó csaj ilyen, akkor jön majd velem, hogy ha megigérem, lesznek érzések, a legszélsőségesebb skálán, feltételezem még a megerőszakolási érzések is ide tartoznak (Édesanyám őrületében többek közt azt kiabálta a hallucinált fenyegetőinek, hogy "engem csak az uram (talán férjem) baszott meg", most esett le a tantusz, hogy e legszélsőségesebb érzést minden nő azonnal megérzi, ha nem, akkor beteg, nagyon, mert még egy állat előtt is nyilvánvaló, hogy fajtársa mikor akar dugócskázni vele, ha egy ember férfi nem tudja ezt kordában tartani, akkor beteg, kéjgyilkoló szerpébe ül. Eltörték a könyökcsúcsomat, valaki beteg volt. Én? Ő miért tagadta, csalta el azt, hogy felelősség elé álljon a nyolc napon túli sérülésem miatt, miközben én lányával, és vele, csak kommunikálni akartam, egyetlen tettem ez volt, hiába gondolták, hogy "baszni" is akartam mindig a lánnyal, csakhogy én sértődtem meg, amikor e lány kis kolbászról beszélt egy adásvétel során, fingja se volt a szavak súllyának, nem folytatom, mert én sem, de a baszás szó súllyát tudom, nekem is végtelen lelki fájdalmat jelent, mert Édesanyám csecsszopó korom óta riogatta vele környezetét, mert ezt érezte. És nekem az kellett, hogy egy konfliktushelyzetben kimondassák velem a szót egy nő felé, ahol e nőnek a férje épp akkor jött haza, tehát e nő védelme biztosított volt, és mégis az enyém a pillanyatni igazságé, a lelki feldolgozási szükségleté, mert a férfi, férj nem vert azonnal pofán, hanem azt mondta, hogy leteszi a szatyrot és amikor visszajön akkor megver(?), mindegy, a felesége legnagyobb szóbeli gyalázatkapása ellenére uralkodott magán, mert kommunikáció folyt csak addig és otthonából azonnal kommunikációval kitessékelt. Na így! Így kell megoldani hatalmi viszonyaitokat, ha hatalmasok is vagytok, kommunikáljatok, beszélgessetek és se ne fenyegessetek, se ne üssetek, mert Hitlernek fognak nézni, bár csúsztatások sorát raktam ide az utolsó bekezdésbe, az csak azért van, mert ez a legnagyobb magamtól elhazudott problémám, hogy minden nőt meg akarok baszni, és csak a szerelmemml akarok szeretkezni. Tudod, ha a Föld nem a szerelmed, akkor baszogatod (teleszemeteled, mondjuk, sok kis mikroműanyaggal) és az neki lelki fájdalmat okoz (orosz Földanya kép, azért problémás az orosz ukrán háború, mert míg az oroszok Földanyát hisznek, az ukránok Földapát, és a gyermekei, az emberek azt látják, hogy a szülei válófélben vannak). Ezt lehet, hogy csak az tudja megoldani, aki nem élt át válást, végső elszakadást, csak maximális érzelmi válságot. Édesapám szerette gyermekei anyját, meg se fordult fejében a válás tevőlegesig elmenő gondolata, nem fenyegette vele Édesanyámat, hogy ha így folytatod, mármint az őrültségeidet, hallucinációidat és arra válaszaidat, akkor elhagylak, ez ha elhangzik, azért szöget üt egy gyermek fejében, mert a biztonságérzete a válságban, akkor abszolút fenyegetés alá került volna, de továbbmegyek emlékeimben ugyanis ez bizonyosság is, mert Édesapám beszámolt arról, hogy volt beosztott munkatársa, aki bevallotta neki, hogy bizony ő elhagyta volna a feleségét, ha megőrült volna, és ezt Édesapám nem kommentálta, csak beszámolt róla, vagyis nem vett példát másról, aki szakítással oldja meg helyzetét, de nem is ítélte el, csak tudomásul vette, és elém tárta, hogy mindenki a maga szerencséje kovácsa. Lehet, hogy csak én tudom megoldani, de nem tudom addig, míg heil-hitlereznek, édesapai dühüket feldolgozatlanul hagyták és uralkodnak rajtatok, de ugyanúgy engem se vegyetek figyelmbe, a skizofrént, az Orbáni másolatot, mert én már az abszolút fasizmust szabdítom rátok szerintetek azzal, hogy a még nagyobb érzelmi szükséglethiányom megtestesítőjével az Édesanyával van komoly problémám. Orbán nem hallgatta el, hogy verték, én nem hallgattam el, hogy érzelmileg nulla vagyok és meg akarok baszni minden nőt, de csak úgy  kérdem mellékesen, a szerelmedet is meg akartad valaha baszni, mert akkor nem tisztelted, de ha csak és az nem csak dolog, szeretkezni akarsz vele, mert az a világ legszebb dolga, a gyönyöreid kertje... nem ragozom, mert csak addig érted, míg szerelmes vagy. Tehát légy szerelmes a Földbe, szeretkezz vele, ahogy a nők néha imádnak avaron sétálni mezítláb, tedd meg velük együtt ezek után és gyere vissza, adjál nekem pénzt ahhoz, hogy mobilokat lophassanak tőlem és visszavásárolhassam, (hiszen minden tőkés meglop téged, én is szeretnélek meglopni :) ), hogy érezzek és meg is tudjak feltoluló ismeretlen érzéseim kapcsán neked olyan újabb alapvető dolgokat, amiket leírok tanulságul, mert Istennel kapcsolatba kerültem, de veled még nem, ez még nem kétirányú, mert még megbasznám kislányodat, most már feleséged, de figyelj: most még utánam  a vízözön vagy már utánad a vízözön?

Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ez azt jelenti, hogy nem hívja társul az ellenpontját, szerelmét, azt aki tetszik neki, Istennel köt házasságot, de az soha nem megy vele, mert Isten mindig jobban tudja, és a szent ember fájdalmában, mert Isten löki és e lökés mindig csak közvetett, Isten benne akkor is rejtve van (mások előtt), mikor társalog vele, és akkor is közvetett, rejtve van mikor mások által lökve érzi magát. Ettől még nem fordul senki keze sajátmaga felé, de ha nem fogadja el, hogy az ember jó dolgaival és rossz dolgaival egyetemben az ő embertársa és egyenrangú vele, ha azt hiszi, hogy az Istennel való intenzívebb kacsolatával ő Istenhez közelebb van, jogosult egy nemesebb életre is, hiszen bűntelensége nyilvánvaló a ruházata, rózsafüzére alapján, ekkor már mutogatni és rejtve bizonygatni kell azt, hogy szentéletű, s ha felfedezi magában, hogy álszent volt, azt nem vallhatja be, mert a csalódás nagy lesz benne, tehát nem fogadhatja se el a feléje kinyújtott kezet, hogy miszerint gyere velem, mutatok valami szépet és Istenit (szerelmi érzéseket együtt), mert a kép az róla, hogy ő tudja, mi az az Isten, őneki Isten nyújtogatja nem megtapogatható meleg és erős fogású, biztonságot is nyújtó nyújtott kezét, azaz azt a kezet, amit csak elképzel, de nem érzi nap, mint nap, csak ha lelkiségében és képzeletében erős Isteni közelségében és Istent nem láthatóságában az agy csak úgy tud leképezni, hogy a szent kezét, képzetet róla a másik ember nélkülisége miatt visszahajtja. Nem akarok szent lenni, ember szeretnék, szerelmet szépet és jót, gyönyört, kéjt bánatot örömöt veled együtt megélni, talán megértetted, hogy avval, hogy folyton rámutattam, hogy Istened vagyok, csak arra fogok jutni vele végül, hogy megengedem, nem, követelem hogy ti, mint önmagatok Istenei, lökjetek oda, ahol a ti poraitok nyugszanak, hogy bizonyíthassam nektek azt, hogy újra és újra Istenetek lehetek, felemelkedhetek, hogy te is megteheted ugyanezt velem vagy nélkülem, magadért vagy a másikért, de legjobban mert képzeletünket így tudjuk motiválni, hogy veled, szerelmem másokért itt maradok a Földön, mert a legszebb érzéseimet és legszebb külvilágbéli embert itt találtam meg a Földön, A kinyújtott kezem a szerelmemé és nem magamé, mert Isten kivan ütve a szent ember mellől, ugyanis az az Isten közvetlenül nem látható.
Minden kinyújtott kéz az igazi szerelmed kinyújtott keze. Soha ne fogadd el gondalataim kinyújtott kezét, hogy gyere velem ebben a következtetésben, ha nem voltál még tökéletesnek is vélhető szerelmi állapotban, mert nem tudod, nem is kell elfogadnod, de ha voltál már a tökéllyel, akkor kérlek kezd el magyarázni azt, hogy hogyan érheti el a másik a valódi csodalényt és akkor megérti a gondolataimat az is, aki többet tud tenni nálatok, tökéletes szerelemben élőknél a Földünkért annál, hogy csak megmutatja legalább a kezdő lépéseit hozzá és nem csak titokként örzi a szerelmét, de ez a kezdeti lépésmegmutatás is legalább olyan sok, mint bárki másé lesz, már csak azért mert bátorság kell a bensőségesség felfedéséhez, ugyanis a tökély elvesztése, mert elveszíthetőbb lesz, ha ismerik a gyengéit, az rettenetesen fájdalmas, saját életet is pusztító és azonnal is akár (kútba ugrik utána (víz képe, mert annyira fontos neki), idős házaspároknál bánatában utánahalt egy hónapon belül).De! Ti is meghaltok, bár együtt, de a szerelmi csodának vége lesz, és mivel a csodátok a világ legboldogítóbb dolga, kérlek benneteket, hogy osszátok meg a lehetőséget azzal is aki akar a szerelméért és másokért (tudom szerelmetek pont másokért létezik), de úgy másokért, hogy úgy még nem volt másokért, tehát legyen megint egy kurva nagy összefogás azért, hogy a lehető legtöbb és legváltozatosabb képességű és legjobb érzelmi elégedettségű ember tehesse azt a kurva sok fontos ránk váró feladatot, hogy ezt az igazi terraformálást, mert most újra élhetővé kell tennünk a Földet légkörileg, megvalósíthssuk kurva rövid idő alatt és nem kétszáz év alatt.
Adj annak is pénzt, aki megmutatta az utad a Földi paradicsomodhoz.
Ha szerelmed azaz Istened kirúgott megtagadott vagy elutasította szerelmi vallomásod, mindig menj ahhoz beszélgetni aki a legjobb tudomásod szerint a világon legjobban szeret téged (és világos, hogy reménytelenül), de mehetsz ahhoz is, akit már jó ideje kirúgtak, de tudottan rettenetesen és halálosan bánatos, (továbbá akár mindkettőhöz) mert ha beszélgetsz csak velük akkor, mivel közel vagy a szerelmi állapothoz de közel vagy hozzájuk is, a reménytelenekhez, tudsz segíteni is, meg magadat is jobban megérted, hamarabb túljutsz válságodon és hidd el nekem, nem részletezem, mert arról éveket mesélnék, pedig csak pár ilyen esetem van, tehát hidd el, nem hogy másik lesz, nemhogy ugyanabba a szerelmi csapdába sétálsz bele, hanem mivel segítettél bajodban az enrgia lesz hála, és a segíts magadon, Isten is megsegít közmondás formájában, kijuthatsz körkörös állapotodból, sikerült így elfelejtenem a 40 éve tartó abszolút reménytelen szerelmem végül, és gyorsan. Csak egy még, kívánd szerelmednek a legnagyobb boldogságot, ami érheti, legfőképp helyetted egy nagyobb szerelmet, hiszen helyes szerelmed záloga mindig az, hogy ha szeretted is egy picit, akkor csak a legjobbakat, feltétel nélkül, akármit is tett veled, és erre törekedj is, találd ki, hogy hogyan tennéd, bár itt is vannak stop táblák, de ha megteszed, mert úgy ítéled meg, hogy megtehető, akkor visszafogad, avagy elégedettebben szakítja meg közös sorsotokat, mert nem sérül átok által, elégedettebb leszel te is, mert újra megpróbáltad azt a bátorságot, amit akkor tettél, amikor meg is kaptad őt, és tudod, bátor tetted jobb mindennél, mert kisebb baj az elutasítottság benne, mint az álmodozásaid kipuffogtatásának reménytelenségbe átcsapódása (azaz te mindent megtettél, ha bátor voltál) stb. éveket mesélnék, de most a Föld sorsa fontosabb. Az, hogy avval beszélgetsz, aki reménytelenül szerelmes beléd, azért a legkisebb kockázatú, hovatovább felemelő, mert most már te is reménytelenültnek érzed helyzeted, miközben minden tapasztalatának birtokában vagy, hogy hogyan is kell figyelni és érezni, jobban mondva elmondani érzéseidet az iránt, akit szeretsz (vagy annak, aki téged reménytelenül szeret), tudsz empatikus és megértő, de megértető is lenni, a többit most rád bízom, most én ennél nem tudok többet, mert nem éltem meg, de amit megéltem az nekem nagyon gyorsan segített abból a negyven év áldatlan helyzetéből kikerülnöm.

Epilógus:

Ezzel a szerelemmel zárom soraimat, pénzt ezért a legutóbbi hatásért soha ne küldj, mert még kimondani is szörnyű, mert észbe juttatom, de nem kurválkodjuk el szerelmünket, szerelmi életünket, bár szerelmmel szeretem a Földet is, ahol úgy érezted hogy ha küldesz nekem zsozsót, lét, bélást, azt csak akkor tedd, ha nem felmentetted magad attól, hogy bármit tegyél, hanem épp ellenkezőleg evvel a pofámmal megtanítottalak a Földért halászni, tehát ahogy én, egy teljes munkanapot eltöltöttél csak a legnemesebb célodért, aminek nem kell a Földnek lennie feltétlenül, mert vannak távolabbiak és közelebbiek is, az enyém éppenséggel a legveszedelmesebb és ezért stratégialag is a legégetőbb megoldandó feladat, ráadásul,tudd, én először töltöttem el egy napot olyan célért, amit gyerekkoromban nem gyakoroltam be, mint a matekot, vagy a csoportdinamikát, de annak gyakorlatával, tehát többnyire kikerülhetetlen matematikai logikával és másrészt egy olyan logikával, amit érzelmi IQnak is hívnak, a kettő együtt, aközös részüket bölcsességnek hívnak, és vagyok már olyan bölcs, hogy kijelentsem, hogy nem vagyok bölcs és nem is leszek soha, mert ahhoz Isteni idő kell, továbbá érzelmi EQmban azért vagyok biztos, mialatt csak nyomokban fogod pontosan megfogalmazva találni abben az írásban, mert Édesapámtól örököltem és ő bizony egy építőipari vállalat MEO osztályvezetője volt és a szocialista rendszer munkábaszaró hanyagságai miatt aki e vállalatot ott akarta hagyni, mert elege volt e vérlázításból előbb - Édesapámat magabiztossá is tevő - őt is, engem is nem kis büszkeséggel eltöltő beszámolója szerint, voltak olyanok, akik amikor mielőtt otthagyták volna e szar vállalatot, megkérdezték édesapámat, hogy nem venné át őket dolgozni, hiszen a szocializmusban minden munkaváltás erkölcsi züllöttséget is jelentett, bár a közveszélyes munkakerülés nagyobbat, de ezek közeli állapotok, ezek nem a munkáért mindent lenyelünk hozzáállást bizonyítanak. Mert iskoláskoromban, tényleges kétballábasként, és ezt nem szerénységből mondom hanem annak tényeként, hogy a focit vagy a kosárlabdát nem a benne kiteljesedő mozgási képességeimért imádtam, hanem a csapatságáért és annak közvetlen résztvevője is voltam, azaz a szociális képességeim gyakorlása volt a gyermeki énem játéka, tehát én szinte minden nap fociztam, középiskolában kosárlabdáztam is, továbbá iskolás koromban az az ugyancsak szociálisan érett gyermek, de értelmileg kevésbé érett mert osztályomba kétszer bukott (elnézést Csengey Csaba, azért írom le nevedet, hogy bizonyosodjatok az én gyengének tűnő szociális érveléseimről és viszonyomról és nem azért, hogy őt átkozzátok, mert ez egy fontos sorskérdés, ennek így kellett történnie), folyton csúfolt, azaz fúrta a megérzett képességeim, mert ő aztán elkötelezett fradista lett, nyíltan és kiteljesedve vállalta és vállalja 64 éves korában. Tehát ha megérted, hogy az egy eset, ami velem megtörténik és általánosítok belőle, annak azért lehet igazságtartalma, mert van tehetségem a szociális érzékben, valamilyen EQban és akkor tudok általánosítani már amikor a patternem (agyam mintafelismerő képessége) bejelez, hogy ezt, mégha elnyomott állapotban, soha nem elmondhatóan, de láttam már másoknál is, hogy most már mint a mai napon, egy rendkívül értelmes, figyelmes és érzelmileg is profi módon csalni képes veszedelmes gazembert megtudtam úgy sérteni, lehülyéztem, mert lehülyézhetővé fejtegettem őt a helyzetünkben a dolgai és hazugságai és mégis elrejthetetlen kinyilvánulásai miatt, hogy ő elment, bár káromkodva, de félve is, mert dühében nem nekem rontott hanem elment, bár úgy is mondhatjuk, tudtam , hogy megtehetem és mikor sérthetem meg azt, akiről a rendőrség közölte nekem, hogy veszedelmes rabló, mert elment és nem húzott be dühében, bár kiválóságát, nálam is jobb értelmét gyaláztam, de nem rendlkezett akkora EQ-val, mint én. Talány azért nekem is. Ezt úgy csináltam, hogy megsértettem a baszás kinyilvánításával azt a fennt említett hölgyet, aki erre vele is összeveszett halálosan jó cigány módra, ő elvesztette biztonságérzetét abban, hogy a tőlem már kicsalogathatóvá vélt pénzéhez mégis hozzájuthat, erre én mégis adtam, terve bukott és győzött, de ember tervez Isten végez, hozzájutott pénzéhez, boldog lett és boldogtalnsága, hogy nem a terv és megsértették nem hatalmasodott el (utólag: persze minden másképp alakult, egész egyszerűen valahogy ők is megélni, enni akarnak), mondom nem szenvedett kárt célja, nem volt oka veszedelmesen rámtámadni frusztrált dühével, de én lehülyézhettem, ugyanis terve mikor halott lett (baszhatnékom kifejezése a hölgy iránt), amitől a cigánytestvére is megtagadta, mert például én is és ő is egymás mellett szerepeltünk a hölgy cigányvirtis szerinti gyalázkodó komminikáciőjában, de egymás mellett szerepeltetni vagy nem az nem felismert kommunikációs séma, az csak statisztikailag jelzi a szeretem és nem szeretem viszonyokat, azaz nem tudok egy szeretet személy és egy nem szeretett személy kommunikációmban ugyanabba az akár igaz, akár hamis hozzám való viszonytérbe helyezni, azaz nekem nyilvánvaló, ha azt mondják vagy akár hazudják, hogy én is, barátom is menjek a picsába, nekem azt jelenti, hogy egyikünknek kell menni a picsába a másikunknak nem, mert nem együtt menjünk a picsába "menjetek a picsába", de mivel egymás mellett is szereplünk a közlésben, tehát együtt menjetek  a picsába (második világháborúban az angolok a német időjárásjelentések ilyen egymásmellettiségek statisztikai elemzése révén állapították meg morális hatékonyságukat a taktikai hadviselésben, ami megoldások stratégiákba is lettek emelhetőek), tehát aki ilyet nem tud, tehát nem ismeri a statisztikai eredményeket, az nem tudja tudasítani, hogy abvivalens a helyzet, csak érzi, tehát megoldhatatlan, hiszen csak tudatosítás után van hatékony magabiztos megoldás, ambvivalenciában nem próbálkozunk érzéseinkkel, mert még azt se tudjuk, hogy mi várhtó, feldolgozhatatlan a végkimenetel,mert nem ismerjük a másik pontos érzését és ezért a másik (itt a hölgy) döntése abszolút bizonytalan, menekült is, a gazember és hívott is magával, azaz nem játszottak előttem színjátékot, nem vezettek már orromnál fogva, mert a terv összemolott,csak azért mert a hölgy cigánytestvére egy baszhatnékját kifejező azaz vérig sértő embert (engem) hozott a közelébe, azaz ő is vérig sértette a hölgyet. Komoly sznjátékaik vannak cigányéknak, de mind, ha egymás mellett zajlanak, akkor alapvetően a közösséget a szeretetet jelzik, minden kirohanási szétválasztásukat vezteégenk élik meg, de minden közösség, a cigány jobban, mert a közösségükben van az előny a fehér ember pénzéhes és erkölcsi fölénynek bemutatott pénzcentrikussága, mentalitása ellen (volt egy kirivó eset erre, mikor egy cigánytöbbségű faluban két kislányával átautózó ember, majdnem elütött egy cigány gyermeket, erre ki is szállt, hogy nem történt-e baja a germeknek, vállalva azonnal a a hibáját és a gyermekét védő cigány közösség meglincselte ezt az embert az autóban ülő két kislány előtt, ez minden meberi értékkel szembesít, a bűncselekményem vállalásától kezdve a szeretteink maximális megvédéséig, ez megosztó, és annyira, hogy fel se lelhető, se a ChatGPT-n, se a Google-n, annyira megosztó, hogy a cigánygyűlölet nagyon valószínű, hogy rombolja a szeretteink iránt érzett közösségvállalási családszerepeket (a cigányok egy egységben léptek fel szeretteik iránt), tehát mivel konfliktusba kerül e két érzés, ez csak úgy oldható fel feldolgozatlanságában, hogy még jobban gyűlöljük a cigányokat, mert ők is egy nemzetként, rossz fajként támadtak arra az édesapára, polgárháború réme, elfojtás, de vízzel kapcsolatos dolgainkat nem fogod tudni elfojtani, te hatalmasoknak is réme, ezt a cigánytámadást azért nem elemzem ki, mert megtették nálam jobb szakemberek akkoriban, hog miért nem idézek, mert keresve se találni jobb példát arra, hogy kommunikálni kell és végtelenségik, különben valaki mindig alulmarad, s ha a fehér amber győz a szomjúságháborúban, akkor meg fogják mérgezni vizét, belehalsz te is hatalmasokank is réme, kezd el gyűjtögetni az ásványvizeket, de csak mondom két nap és összes szolgád meghal, mert vannak nagyon mérgező anyagok, csak a Dunába kell dobni, de ezt nem én csinálom,hanem itt a hazánk kapuja előtt szomjan halt afrikai testvére, engem csak azért nemérdekel hogy meghalsz, mert állat vagy és nem gondolkodsz. veszélyes vadállat, aki emberek millióira jelent veszélyt, s ha Orbán Viktornak fogják nevezni azt, aki nem engedi be a szomjúságháború elképzelhető áldozatait, akkor az akasztófám alól is azt fogom kiabálni, hogy halj szomjan Orbán Viktor, a lágerekben volt víz. Végül pocskondiázás lett a szerelmemből, de nem bánom, lásd az indulatot, hogy te is ezt fogod átélni, ha nem teszel semmit. Orbán Viktor! Utánad a vízözön?

Volt szerelmem monogramjával és elköszönési stílusával búcsúzok, tehát még mindig nem mondtam le róla, ezért hát zaklatom is őt is ezen írással ezért is zaklasd te is érzelmeid mítoszát, de úgy mondanám dumálj hozzá nyilvánosan, vegye észre mindenki, hogy ki a nagyobb hülye ebben a szerelemben, vagy a te szerelmedben, azért is teszem mert különben ő is, én is és a legnagyobb baj, te is, olvasó, meg fogunk együtt halni és minket túlélő unokai remény nélkül:

PÁ