Mindenekelőtt köszönöm e gondolatok lehetőségét annak a T-Com ügyfélszolgálatos kisasszonynak, aki jószívvel fogadta szerelmi közeledésemet, nem utolsó sorban kolléganőjének, aki elviselte az aláírásával a leggyalázatosabb férfiúi viselkedést, hő ők ketten nem lettek volna, talán soha nem derül fény az alábbiakra. Tovább meg sem kell említenem, de mégis megteszem, köszönöm azoknak a hölgyeknek is, akik elviselték tudatlanságom mérhetetlen voltát és elviselték férfitársaim, az összesét, tudatlanságának a legbutább kisfiúi példáját.
A nők belső küzdelme
Az alcím már segít annak a megértésében, hogy miért leszünk mi férfiak rózsaszínű ködbe veszően szerelmesek és a nők miért nem, és a legszebb, hogy mikor el fogom mondani a férfi megoldásokat, a nők rá fognak jönni a saját megoldásaikra, amiket csak felvillantani szándékszom, mert abból a várkastélyból nincs már hova menekülni, ezért nem tárnék stratégiákat férfitársaim elé, azokat magamnak zsebelem be, de felhívom az irigykedők figyelmét arra is, hogy a tudatosságnak van egy kellemetlen következménye, mégpedig a felnőttségé, azaz büntethetővé válsz, és én ezt örömmel akarom vállalni, bármilyen női praktika elé oda kell majd állnom és elviselnem majd azokat a tortúrákat, amik a lelki büntetések jelentenek egy férfi számára, ugyanis a férfiak a külső fájdalmakat megtanulták legyőzni, de a lelki életük kínszenvedéseit soha, gondoljunk csak az így nem meglepő gyakoriságú italozásaikra és a kocsmai beszélgetéseik valódi őszinteségeire, és mindazokra a tettekre amiket hatalomkielégültségükben meg mernek tenni, miközben csak a másik fölötti korlátlan hatalmat látják és evvel elveszve annak a lehetőségében, hogy legyen asszonyuk az ágyban vagy akár csak az ebédlőasztal mellett, aki rájuk mosolyog néha, mert meglátják bennük a nagy gyermeket, aki nem többre vágyik, csak a szeretetre egy Édesanyától. Ezzel itt is vagyunk a közepében, míg a férfi (Antigoné) konfliktusa abban van, hogy egy édesanyától szeretetet kapni vagy jól megkettyinteni (ez egy személyben testesül meg az igazi, őt szerető és szeretni vágyott lény), addig a nőknek ennél az egyszerű képletnél bonyolultabb a helyzet, ugyanis kettős a játék, Míg édesanyjuktól szeretet kapnak, addig az édesapjukat megtestesítő férfiaknak meg szerelmet kell adni. Azt hinnénk enneél egyszerűbb képlet nincs is, a nő odaadó, a férfit teljes valójában szereti, ahogy az édesanyjától tanulta, szeretni kell és maximálisan, elfogadónak lenni és miegymás. De meg kell nézni a kamaszok cselekedeteit, el is mesélek egy történetet, ami határtalan butaságomat mutatja (abban az időben mikor megtörtént velem), és ennek meg is lett a bosszúja, ugyanott egy későbbi időpontban, amikor nem a belém szerelmesedettséget mondták ki, hanem én éreztem meg a legnagyobb lehelletét. Ez negyven éven át tartott, olyan hatalmas lett, pedig csak pár dolgot tudtam a hölgyemről, és azért, csak azért, mert ugyanebben az építőtáborban, egy egész más iskolában majdnem szerelmet vallott nekem egy kisasszony, akire mikor ránéztem akkor abvivalens érzések fogtak el, valahol szép volt és mégse, csak nem tudtam a szerelmekről olyan alap dolgokat, amit szerintem mások se értenek, hogy az összes abvivalens érzésekért élünk, mert olyankor duplán bizonyított létünk, a fájdalom és a gyönyör révén (örömkönnyek valamint már a görögök is sejtették, Janus arc a színházi jelképben). Minden vegyes érzés, már amelyik rosszban és jóban vegyes olyan hívságokra tanítanak a mai vélekedések szerint, hogy a kétségben lenni nem jó, dönteni kell. Én meg egészen más felé fordítanám azt a reflektorfényt, mégpedig a leggyalázatosabb szociális viselkedésre a (munkahelyi) fúrásra. Honnan van e szókép, hát onnan, hogy a fúrás (olajfúrás) az a Földanyánkon ejtett férfiúi seb, mégpedig a legnagyobb gazdagságokat okozóan és az életet mint olyant a legszennyezőbb módon. Ha minden igaz így fogok párszor viselkedni a nőkkel kapcsolatban, mert tudom és értem, hogy hogyan lehet őket sebzeni és gyümölcseiket aratni, de majd (remélem) móresre tanítanak, mert ha nem elbukom a legnagyobb céljaimat (mellékesként a Föld természetvédelme és az ember újra belehelyezése minden eszközzel, valamint végre harmóniában élni a nőkkel, vágyaikkal, esendőségeikkel, ha nem a vágyaimat teljesítik be). Tehát a szociális fúrás: amit művelek e két hölggyel, e két T-Comos ügyfélszolgálatos hölggyel. Mindkettő jól néz ki, arcra, ami nekem int egy anyai létbiztonság, nagyon szép, nem gyönyörű, ahogy elvárnám a szerelmi állapotomban, de maximálisan meg vagyok elégedve, le tudnám élni az életem bármelyikük szép arca mellett, de akibe beleszerelmesedtem, azé jobban tetszik, pedig az kissé jobban eltér az átlagostól (a szép definíciója szerint a legátlagosabb a legszebb, teküntsünk el attól, hogy minél jobban eltér valaki az átlagtól annál jobban eltér az átlagosság iránti szépség vágya is). Szóval szerelmes vagyok. Egy olyan lányba, akinél apakomplexusabb nem is létezhet, mert a ki nem mondott érzéseiről azt hiszi, hogy annak mindenki előtt világosan kell látszódnia, mert apakomplexusában lévőként megtanulta édesapja összes érzését kiismerni, mert apja mindig tudta az érzékeivel, hogy hogyan lehet kislányát átbaszni. Már elnézést, hogy ezt a szót használom, de ha a lányom elmegy ügyfélszolgálatosnak, miközben a lányom minden helyzetben csak a maga érdekeit nézné, akkor ott valami gáz van: elmondta e kisasszony, hogy hogyan jut további jövedelemhez, a részleteket nem árulom el, ő tudja, azt is tudja, hogy kinek árulta el, azt is hogy a legelemibb saját érdekei ellen árulta el, szerelem a köbön és fel is tűnt, meg is néztem és gyönyörűnek találtatott, ugyanis két dolog, maximálisan tudja, hogy egy férfinak milyen céljai érdekei vannak, ez azt jelenti, hogy jobban ismer engem a saját tenyerénél is, ugyanis 2 perc alatt megmutatta, hogy ne kelljen nekem semmilyen további router, a régebi pont olyan jól működik mint bármely más, le lett leplezve az a szándékom, hogy ismerkedni járok ada, hol a kedvesség és a másik gondolatainak a kitalálása nemhogy munkaköri kötelesség hanem alaptehetség, mert e tehetség nélkül nem tudnák csinálni e kemény, 3 érdeket is figyelembe veendő munkát, az ügyfélét, a szolgáltatóét és az ügyfélszolgálatosét, hogy mindig tudja, hogy hogyan magyarázza meg annak a dolgokat, akinél a sérelem történt legyen az munkáltató vagy ügyfél. S e kisasszony látta a valódi célomat és nem tett semmi megjegyzést erre, ugyanis korábban, egy másik napon ő tett felém úgymond önvallomást, talán mert megérezte azt a férfiúi alaphozzáállásomat, hogy legyen egy Földnek jó majd a végén, míg ő ilyen munkakörben dolgozik, hol a nem is három, hanem egy egész vállalat tehát itt több tízezer emeber érdekeit is képviseli. Magasztos és embert próbáló, mert sokszor hazugságos eszközeik vannak, azokat kellene olyan formába gyúrni, amikről aztán ők nagyon is látják, hogy a hazugság csimborasszói és nem az a baj, hogy hazugságok, hanem azokat az igazságokat amaik a tényleges megoldások lennének nem tudják mibndig levezetni, mert valaki a kommunikáióban hazudik és akkor jó ügyfélszolgálatos ha ezt tudja, rájön és rávilágít, nálam érezte és világos volt előtte, hogy nem akarok sose egy routert és még a beleegyező mondatomat is kijelentettette velem, csak egy egyszerű rákérdezéssel, Mert apakomplexusos, mert tudja férfiak hátsó szándékait, olyan előtte minden férfi, mint egy nyitott könyv, mert nemilyen szokott lenni a leírt apakomplexus, pedig ott mindig létkérdés az apai kiismeret, hogy túlélje a kislány az apai feldolgozatlan szexuális vágyakat. Szerelmemet elemzem? Nem mert ez a tehetsége, csak egy szót írok, egy mondatot, kurvára ideges lett arra, és én még nem láttam nőt ennyire idegesnek (teljesen lefagyott arc) és mégis a teljes kontrollban, mégcsak egy szóval se bántott meg (apukát nem bántjuk, ha fene fenét eszik akkor se, mert ő Isten meg vadállat, ha az utóbbinál önmagát szexuális vaágyaiban feldolgozni képtelen apukát nézzük). Tehát az az egy mondat pár mondat lesz, és ezt majd meg fogom szívni, de talán megértetni tudom vele, hogy evvel a dumával munkát is keresek. Tehát képtelen mind a fagyott arcát feloldani, hogy elmindja milyen érzések dolgoznak benne, mert képtelen, és nekem kellett megtennem egy lépést, annak a srácnak, aki ilyenkor, és Isten látja lelkemet saját édesanyámat árulom el ő mellett is, elmondtam, hogy hülye vagyok a telefóniához, miközben nem, de oldani kellett a szép és csinos kisasszony gyötrő alapidegességét, miközben énilyenkor tuti édesanyai koppintású idegességhullámokat kapok mindig, a teljes nem szeretettség áramlik felém minden egészséges személytől, mert ha kiváncsi vagyok egy ilyen női (baszottság) érzésre akkor abban nem lesz jó részem. Miért is érezte? Mert nem találtam ki, hogy hogyan segít egy másik problémámon, pedig csak rá kellett volna bíznom magam és utazni vele együtt a biztos hajóján, ami megint a csak az én érdekeim maximális figyelembevételével történt, mondom maximális, elmondta később amit nem szerettett volna elmondani, hogy hogyan oldja meg nekem ügyfélszolgálatosi munkakörét is jól megsértve. És egy fontos lépés, ha te aki olvasol és fúrni faeagni akarod lényét akkor kérlek azért ne tedd, mert szememben is elásod magad, a mosolyom neked is szól, mikor rád mosolygok, a lényednek, bár nem az engem elvarázsolónak, keressél kérlek olyan megoldást, hol nem kell azt az építőtáboros kislányt úgy látnom, hogy csúnya, mert ott a dumát úgy intézték, hogy a belém szerelmes kislány jött a barátnőjével, hogy ez a kislány szerelmes egy oztálytársamba (aki nem volt a barátom és ebből kellett volna rájönnöm, hogy belém szerelemes), szerelmes az utolsó pillanatig, mert a tábor legvégéig reménykedett, hogy észreveszem, de mi van itt? Négy ember, a kislány, én, a kislány legjobb barátnője és az én osztálytársam (akibe szerintem meg ez a legjobb barátnő volt fülig, de ő ezt már kezelni tudja), tehát hazugságok a köbön, ugyanis a szerelem összekötné a dolgokat, de csak akkor igaz, ha én vagyok a legjobb barátja a szerelmes kislány szerelmének. És ez ami bukott, rajtam, mert nem láttam a kapcsolati erőket. Szívás is volt életem, avval, hogy egy életfájdalomba taszítottam a kislányt (Martonvásár és 1980 nyara lehetett, 17 éves voltam, ha felhív a kisasszony helyre fogok tudni hozni alapvető dolgokat, nem mindent, de alapokat igen).Tehát aki tudod az ügyfélszolgálatiinfókat, ne árts, hanem kommunikálj olyasmikről, hogy amiket nem mondanál el egyébként, nem baj ha hazugság, az a lényeg, hogy velem, én közben megtagadom feléd irányuló vágyaim, hogy lásd a fúrfaragás nem működhettető, ha szeretni akarsz. Soha nem fogom megtagadni tőled a gondolataim, mert szerettél, de testemet igyekszem megtagadni, ugyanis a barátom azonnal látta céljaim és úgy lebaszott de úgy, és még magamra se vettem, ugyanis pontosan igaza volt, ez rólam volt egy látlelet. S miérttagadom meg testemet tőled? Mert álmaimban nem tettem így, mert az aláírásod, amit mutogattam neked bizonyítja alantas vágyaim feléd, egy kiéhezett kölyök már nem tudja mit kezdjen magával cselekvéseit. Az aláírásra gondolj és ha azt megérted, hogy mi van mögötte, akkor érted a férfit tudod kezelni, tudsz engem is kezelni és akkor más minőségű alapú lesz kapcsolatunk, akkor bár minden újra kezdhető, de ahogy a volt szerelmemnek a legboldogabb érzéseket kívántam és pár mondattal később búcsúztam, úgy ha te is ezt ki tudod mondani mindazoknak, akik nem szeretnek méltóan téged, akkor nyert ügyed van, ami más szóval azt jelenti, hogy mindenki más bántásától és megbántódásától függetlenül te tanultál ebből a legtöbbet, másképp szebb szóval, emberesedtél. Hogy én hogyan emberesedek? Lényegtelen, mert attól, ha a másiknak megmuattom, hogy ebből miért jön ki jól még ha szar érzések bújkálnak benne. A szerelem apakomplexusa magyarán. A nő alapkonfliktusa, mi nem tűnne annak, ha nem tudná minden pszichológus, hogy az ember amíg él, örökké az édesanyai hibákat dolgozza fel magában, míg világ a világ ez így van és így lesz, még a legtökéletesebb édesanya se tudja ettől megmenekíteni az embert a kölykét, mert (képletesen) Istent szülni csak szűz Mária képes és hát azért minden nő sejti, hogy miből lesz a cserebogár. Ha meg nem, akkor öröme csak a gyermekében van, a szexualitásban abszolúte nem. Tehát mikor egy kisassyony az apja iránt érez, nem mindigvilágos számára, hogy ez a feldolgozatlan anyai elvétések egyik hozadéka is lehet. És akkor már hárman vannak az érzelmünkben, én, mint legfőbb megtapasztalás, a szerelmünk tárgya, ki felszínre vágja szunnyadó legszebb és legfelkavaróbb érzéseinket, és édesanyánk, ha van felkavarodás. Ez a férfi nem lehet küzdelem tárgya, mert a szerelmetes férfinak két dolog ellen kell harcolni, mindig felülkerekedik vészhelyzetben. De nem. Pontosabban a férfinak két dologgal kell alapvetően megküzdeniük. Egy anyai mintával, ami lehet, hogy a szerlmében látható, de az is elképzelhető, hogy magában felismerve a saját anyai mintájával küzd, és önmaga tényleges genetikai ösztönvilágával, ami alá beveszem a tehetséget is, mindazt ami őt azonosítja, mint a legjobb férfit. A nő ezzel szemben anyai mintával és apai mintával, vége az lesz, hogy a férfinak apai mintája is van, de véssük az eszünkbe, más nemű az aki a gyemekkorban megadta az összes szükségletet az érzelmi jó léthez, és a szerelmi lángolásban is más nemű. Nem annyira ismert. Be tud alázni. Azt mondják, hogy Cherchez la Femme (Keresd a nőt), minden szándék legfőképp tett mögött egy nő áll, legyen az egy anya, szerető, feleség, szerelem. Nos a bealázásra az erkölcsi bealázás a válasz. A fúrás a munkahelyen az egy ilyen dolog, a fel nemismert láncolat, hogy mindennek az okozója az édeanya és mindennek az elszenvedője a szerelmünk és ha egészségesek vagyunk rájöhetünk magunktól, hogy édesanyánk jót akart és akkor tudok boldogságot adni mindenkinek, ha az a tapasztalatom, hogy nincs fájdalmam, ezért aztán kedveld trolljaid, ugyanis azok a fájdlmadat mutaogatják neked bevállalva azt, hogy viszonzásul te meg a trolloknak adsz fájdalmat, egyedül hagyod magányukra. Kedveld aki bevállalja, hogy te vagy a leggonoszabbank nézheted, és hogy ki a valóban gonosz, én eget tudok aza az ördög, de mivel Isten őt is szereti (hiszen életben hagyja), lehet, hogy van benne valami kis élet ami szeretetre méltó. Hogy ha engem ördögnek vélnek ez kibúvó lenne a feelősség alól? Kibúvó addig, míg szerelmeim elárulom. De sorsom elől nem, ez soha nem marad szó nélkül, amiből tanulnom kell, mert most csak magamat teszem mérlegre, mert akkor nézzük meg, hogy ki éli túl, de mondom másképp, ha ez ennyire nem együttműködő, akkor taníts móresre, hogy tanuljam a szeretetet, hogy hogyan ne csináljam és hogyan igen. A nők ezt soha nem akarják, hogy akár legyőzhessék őket, ezt nem adják áldozatul, ezért aztán belebetegszenek ebbe az áldozathozatalba. Ígértem megoldásokat: a férfiaknak ígérem: ha egy nőn látod, hogy nem mosolyog akkor nem boldog, hagyd abba amit sinálsz és várj, mereven, azt hinnéd, hogy a lehető legrosszabb mit tehetsz, ha bemerevedsz. Igen, ha boldog, ha nem akkor ne mondj semmit se tégy, mert az akár olaj lehet a tűzre, tehát ha lelép, akkor nincs sok közödhozzá, részed a fájdalom, de jelzem még mindig kisebb fájdalom, mit a nő eközben megélt, ha mosolyogni látszik vagy kommunikálni kezd feléd, de az is mosoly, hiszen ideges nő nem a gyerekével, nem veled foglalkozik, hanem magával. A nők ezen a férfin hogyan uralkodhatnak, bátorsággal és a férfi erre már nem tudja mit tegyen, mert nem érti, hogy a nők bátorsága alapból különbözik az ővéktől, az egész érzelmi dinamikájában, csak a végeredmény azonos, hogy jutalomért csináljuk, a másik nemért (már ha nem homoszexualitás van mögötte, de ezek nem érdekelnek, ezt majd dolgozza ki az, akinek szenvedéje, azokon alapulva amiket elmondok, mert nekem a nők a jó szenvedélyeim).
Az apakomplexusos T-Com ügyfélszolgálatos nőnek mondom, női bátorság nem annyit tesz, mint a férfiaknál, hogy bevalljuk a legnagyobb gyarlóságunkat a legnagyobb szerelmünknek, hanem két megoldás van, kinek-kinek az erkölcsi mércéje szerint, az egyik az örök mélybe juttatni, titokként kezelni, olyan titokként, ami fel-feltolul a legváratlanabb pillanatokban vagy a másik körbe hazudozni a szerelmünket akkor is mikor nyilvánvaló lesz előtte, hogy miatta és csakis miatta és ha okos, akkor meg is tanulja amit okítani akarunk, hogy figyeljen oda a szerelmünkre, mert "én még a férfi végtelenednél is többet tudok adni, csak nyiss".
Csak nyiss! A twitter fiókom egyik logója, az örök nyitásra készenlétjeként egy nyitott ajtó és kerete, az első lelki munkám gyümölcse. A rajz magáért fog beszélni erről is, mert én már erről nem tudok.
Csak szólok mindenkinek, hogy ez nem helyettem beszéd, ott Martonvásáron az a kislány barátnője beszélt egy folytában, a kislány meg szerintem ott állt és engem vizslatott teljes figyelmével, hogy "ki ez a végtelenül szerelmi butaság és belészerettem", azt láttam rajta, hogy végtelenül szenved, de azt már nem láttam mintegy másik jelként, hogy reménytelen vágyunk előtt szenvedünk így és ennyire és nem a remény sugarában (esetleg azt mondom, hogy szereti az osztálytársam). És a harmadik bizonyosság, hogy az egyik leghosszasabb (a sajátjaimnál is hosszasabb) szerelmi kommunikáció, aminek nagyon sok pillanata még mindig emlékeimben nem haloványan élnek. Definiálom is hülyeséged: ha él emlékeidben egy kislány vagy nő, ki szerelemről akar vagy egyáltalán társalog veled, kérlek akármilyen kapcsolatbn vagy jelenlegi pároddal, kérlek keresd fel azt a nőt, elndulhatsz egy olyan úton, minek a végén a paradicsom van és csak annyit, hogy bár azt lehet gondolni, hogy az ügyfélszolgálatos nő sose fog szeretni, én vele is meg nélküle is a paradicsomban vagyok már, csak azért mert minden, legtöbb, nagyon sok, három talán, kirúgásom után felkerestem azt, aki legjobban szeret megítélésem szerint (és ez utóbbi mondat annyira erős, hogy az egész pár éves múltamra és pár naposéra is helytálló).
Kedves Martonvásárnak szerelmi szülötte, várlak, de úgy, hogy most már nekem kell hozzád mennem, csak vesd be azt emit eddig tanultál, én is egyre felkészültebb avgyok arra, hogy a türelmed neked rózsát terem, de most nyújtom át azt a rózsát mibe ha belemarkolunk ambivalens érzésünk támad, szépnek szép de mégis szúr, vajon hiszed-e, hogy hiszem azt hogy az őszinte szónak ereje van és elmondatm, hogy szépnek is meg nem szépnek láttalak, a sötétség ebben ott van, hogy inkább nem szépnek, de kedvesem, nem felejtettem el azt se, amikor elmeséltem ezt bárkinek, legyen az osztálytárs, majdnem szó nélkül, de bizony köszönöm nélkül hagyták, hiszen a hülyeségét nem köszönjük meg a másiknak.
T-Com kiasasszony, ígértem, hogy ott amunkahelyeden sose látsz, legyen munkád kiteljesíthető, barátod elégedett, mikor boldogságod bárki mellett végtelen, mennybe menetelem kénytelen, de mégis, hogyan oldatsz meg szerelmi helyzeteket, hát úgy hogy édesapád halja vagy sem, krákog vagy tüsszög vagy sem, akard az elleségednek a legnagyobb boldogságot, mert nőknél ezt látom, az együttműködést, az abszolútan akárt, és ki lesz a legnagyobb ellenséged, az ki a legnagyobb szerelmedtől el akar venni, kérlek, dolgod csak annyi, hogy add is oda őket, emberesedsz ettől is. Hogy azt mondom ettől nálam lyukatsz ki? El vettelek direk a legnagyobb szerelmedtől? Nem-e visszadtam azt a szabadságot, hogy sose kereslek meg munkahelyeden, de még rá teszek egy lapáttal, nem derítem ki címedet, csak véletlen találkozásban reménykedek, de biztos lehetsz benne hogy elmegyek melletted, hiszen temetnem kell téged, és halottaink nem szoktak feltámadni utcaszegletekben. Ugye, verhetetlen reményem, ide kötsz ki újra és újra, máshol fog járni az eszed, azon ki a legnagyobbnak vélhető, kommunikált boldogságot nyújtja (végog nevetted elbúcsúzási kommunikációm). Számítás? Egy apakomplexust kozó apától, de én nem édesapád szeretnék lenni, hanem boldogságod forrása, milyen szép kép és ez már számítás, ez már csak duma,mint apádtól, ő váltig állíthattta, én most tagadom meg előtted mgam, dobva szerelmünket, de nem dobva lelkedet, hogy ismerd meg azt, ki csak egyszer nézett csípődre, mert máséval hasonlította (nyertél), de többször nézett arcodra, mert arra vágyott (nyertél), lemondott életéről, rólad (nyertél! Nem hiszed? Vizsgáld meg felbukkanó érzéseidet!) S legvégül kire néztem, mikor az utolsőkat rúgtam előtted? Rád, szerelmem, ez nekem is bizonyíték, hogy téged szeretlek és nem az anyai pótlékomat. Pedig ő indította el az egészet, szerintem örök rózsafzérheggyel kéne szórnunk összes útját, hogy ide juttatot egy potenciális szerelemlehetőséget.
Apakomplexus: soha le nem kommunikált apai érzések a lánya felé, legyen az baszás vagy szentnek látomása. A gyávaság csimborasszója, soha nem kell elismerned hogy ő a világ leggyávább jelensége, hiszen mindent és mindenkit szétver vagy áld körülötted. Míg meg nem hal, de akkor azok a szégyenek is odaveszejtenek, aminek ellenállt.
Anyakomplexus: a korunk pszichológiája által soha el nem ismerni fogott tételem, melly szerint bármit csinál egy édesanya, gyeremekéből addig nem lehet Isten, míg valamilyen úton módon a gyermek az édesanyja halálában részt nem vesz. Az apakomplexus rákfenéje, hogy belső vívódásainkat erősíti, az anyakomplexusé, mint az enyémnél, hogy kifelé a világ legmérgezőbb emberét állítja elő, akár azt mondom, hogy minden a Földért akár nem, akár hiszek a mindenki paradicsomában, akár egy új Hitlerként való feltámadásomban. Ha e kettő nem süti ki egymást, végzetesek leszünk, te önmagadra nézve, arra hogy például a barátodra mindig is úgy tekintettél mint egy tökéletes kapcsolatra és nem mint emberre, aki hibázhat, akár ellened, én pedig az egész emberiségre, mert nem az ő problémáikon fogok töprengeni, hanem a sajátomon, mint például rajtad, kérlek tedd lehetővé, hogy ne csak te legyél az egyetlen szerelmem, hanem ez a 8 és fél (milliárd) avval, hogy te is elmondod majd valamikor, hogy mit éreztél irántam, legyen az szerelem, boldogság, öröm, szomorúság, bánat, méreg, harag és düh, és ezt az apádnak sose lehet, se életében se halálában, de helyette nekem lehet, és a legkevesebb, hogy akkor dől el, hogy tényleg egymásnak teremtett minket Isten, ezt várom létedtől, egy olyan menekülésemet, hol nem kell téged ergo bárkit ölnöm, ezt várd létemtől, hogy nem kell édesapádat jól feltételezetten teljes lelki összeomlásba kényszerítened. S ha ő is elolvassa soraimat? Nem a lánya vágja a szemébe pusztító szándékait, ez is megoldás, hidd el gyönyörűm, mivel apakomplexussal és feloldott apakomplexussal élnek emberek csak egy út nem járható, a teljes és tökéletes önmagunknak megtagadása, erre vezet a léted, mikor érezted magad koronában, mégha e korona mástól van lopva? Ha megismerhetlek abban is segítek hogy tudjad, hogyan kell megragadnia férfi szíveket, mikor lesznek olyan vágyaid melyek belső és nem külső látomásaid és most befejezem egy aranyköpéssel: Ha van testvéred érteni fogod, egy testvérkomplexus azért a világ legpusztítóbb dolga, mert benne van mind az apai, mind az anyai, és azok ki nem mondott szavai, akik félnek tőled, ezért aztán ki nem akarja elfogadni bármelyikük olyan létét, hogy bizony ők maximálisan teérted voltak, minden még gyilkosnak látszó cselekedetükkel, akkor káros lesz, leszek, leszel valakire nézvést. Kérlek beszélgess erről mármint rólad egy pszichológussal és olvastad el vele ezt, nem én vagyok itt a lényeg, hnem sejtem jövődet és akkor a sajátommal se tudok majd többet szembenézni, mert csak vártam itt és abban reménykedtem hogy elolvasol majd valamikor valami hiba okán. De a jószerencse, ami mellém szegődött, rád találásom is bizonyítja (most nekem), tehát hajrá.
