éKorunkban mindenki szerete varázsolni magának. Pénzt. Én meg szerelmet. Erre mindenki azt mondja, hogy az pénz nélkül nem fog működni, és ideig óráig lefekszem ennek az ideának, aztán dobom, mert csak azt látom, hogy mindenki éhes a szerelemre, miközben anyagiakban dúskálunk, azaz azok nem éhesek, akiknek van szerelmük akkor bizony meg se tudom érinteni őket, mert ők már csak a pénzemet akarják, miközben totál elfelejtkeznek arról , hogy egyszer ők is pénztelenül és abszolút meztelenül sóvárogtak és volt aki segített. Csak minden olyan felejthetőnek számít, ami nem elvesz.És nem akarom sem fejükre olvasni és erkölcsileg példát mutatni, ugyanis én is pontosan ugyangy teszek, csak egyik szerepemben kisebb mértékben, míg a másikban, hol nem nőttem fel nagyobban.Ezért nem tudk semmilyen büntetésvégrehajtást támogatni, mivel akkor abszlútizáltam pár emnert miközben éppannyi és olyan súlyú hibáik vannak mint nekem vagy neked. Ugyanis divat ártatlannak kimondai magunkat, és ezt csak azt teszi aki nem tudja a súlyát annak amit művelt. A felnőtt gyerekek mi varázslóink akik boszorkányos ügyességgel áthúzzák összes számításodat és még csak meg se tudod büntetni őket, mert nem visz rá a lelked, látod, hogy tudatlanok és a büntetés inkább káros lesz mindenkire, még rád is, mert nem tudsz majd úgy megbocsátani, hogy az a tudatlan gyermeki eszű ember magába ne nézhessen vagy éppen ami jó cél lenne, hogy az igazi sebeibe nézhessen. De elevszem a boszorkányképességemmel mindezeket másoktől és te is tőlem. És akkor mégis ki vagyok én hogy ilyesmire oktatlak, egy yolyan varázsló, akiről nagyon sokáig mindenki azt fogja hinni, hogy varázsló vagyok, mert boldogságot adok unos untalan, miközben én meg csak azt keresem, aki engem a legtökéletesebb módon elvarázsol és én vica versa őt, mert már tökélyre fejlesztettem a boldogságnyújtást és a semmi elvevését. Boszorkányság ez a javából, mert csak kapni akar és először és sokáig. ilyen az ember, de nem ilyen a nő, aki adni akar először és ezért nem bukom, mert mindig megvárom majd, hogy mit akar egy nő adni és elfogadom amire majdnem bármit adhatok, de csak majdnem, ah akapott szerlmet akkor a szerelmet soha nem fogadja el, azt hiszi így a korrekt , de így lesz tanulásom és a ti szenvedésetek ebben az állapotban méltatatlanul hosszú. Ugyanis én megtanultam ennek az ellenkezőjét, ha nagy szerelmem kirúg egy bátor közeledésem után akkor én odaódalgok azokhoz akik a világon a legjobban szeretnek a tudomásom szerint vagy engem szeretnek legjobban a világon a legjobb tudomásom szerint, ugyanis ebből mindig azért fejlődtem, mert kirúgásom pillanatában egszerre vagyok közel az abszolút szerelmes és az abszolút reménytelenül szerelmes emberekhez, és ekkor fogok tudni, méltót mondani a világ legszerencsétlenebb sorújának, de ugyanígy az én szerencsétlen sorsomnak is, hogy nem vagyok eddig elismerni azt, hogy valakinek én vagyok lettem a világ közepe, de én nem tagadom meg tőle ezek után, hogy tanuljam azt, hogy hogyan lehetek megértő a szerelemben és a nem szerelemben egyaránt. ez a büszkén vállalt boszorkányságom, ez a nagy hazugság, de mikor ott vagyo és osztom az ézt, bizony jóleső dolgok lesznek és vannak vagy az abszolút elfogadottság miközben tudom, hogy mikorfájhat neki, vagy az abszolút elutasítottság de mégis meghallgatottság, hiszen én is el vagyok utasítva tehát valahol értema világ legnagyobb fájdalmú emberét. Már az is rövidíti szenvedésed mértékét és idejét ha ilyesmire törekszel, időd meg azért legyen ilyenkor a reménytelenül beléd szerelmesre, mert ha nem beszélsz vele, akkor saját dolgod nem lesz helyrerántva és az nekem például, negyven évembe is került az elején. Most meg napok alatt gyógyulok miközben mások azt hiszik, hogy halálomba evezek, ha van aki szeret akkor sose. Azt mondod, hogy hagyjam békén a reménytelent! Én azért nem mert látnia kell az érzéseimet neki is és azokat az öszintéket, amik az igazságaim,és azt úgy tudom elmondani neki, hogy a legkevesebb fájdalom érje, hiszen én is reménytelen lettem. Mindegyikük abba hagyott az üldözésével, csak mondom ezt akkor, ha téged is kirúgtak, de akkor azonnal, mintegy mosakodva, de a másik arcát is megmosva. Ekkor varázsló leszek olyan boszorkánybőrbe bújva, minek neve a szív és talán erre is fog jönni egy katarzis, hogy majd őszintén és odaadóan tudjak szeretni, addig kérlek engedd, hogy én is elmeneküljek ha végzetesen szeretsz, de nem mondhatod el nekem, vagy éppen senkinek, hadd legyen addig kibúvóm, míg rád nem érzek, szerelmem.
Azt mondod, hogy menjek a szerelmemhez és neki pofázzak ezekről, őt fárasszam agyilag, erre én azt mondom, hogy barátja van, amíg mást nem mond mert nekem egyetlen cél lebeghet a szemem előtt, amitől aztán mindenki emberesedni is fog, az ő maximális boldogsága itt és most és ha a barátja van szembe állítva az én képességeimmel, akkor is a nők érzik tudják, hogy melyik az erősebb kutya, szóval nekem fáradhatatlanul az a dolgom, hogy ő legyen a világ legboldogabbja, hidd el ettől én bolondulok is de sokkal inkább boldogulok is, ahogy ő. Az hogy leírom valahová az érzéseimet az legyen már az én hangafaszányi esélyem. tehát soha nem nyomoluk bele a világába, ha érez irántam avalmit akkor ezek a tartozkódásom dacára eljutanka majd a fülébe, akkor is, ha nem annyira érez a lovagja iránt, mint én ő iránta akkor is fülébe juthatok, s ha nem kíván látni soha, akkor a blog.hu távol van az otthonától ne látogassa, mert ott a reménytelenje vert tanyát. De tudok én más megoldásokta, amiket csinálok én a reményteleineimmel, csak ezt nem fogadják el azok, akik még nem szerettek igazán, hogy a reménytelen mellettségben is épp oly boldog az ember mint a reményteljes mellett. Nekem ezt ki kell írnom,lehet hogy nekd soha, de ez csaka annyiban tolakszik majd eléd, hogy ott lesz némely Google találatban, mint a többi 8 és fél milliárd ember lehetséges érzése. Továbbá az a cél, hogy velem és általam legyena világ legboldogabb embere, én maradok álláspontomnál evel, hogy a legbolagg személyét szeretném varázsolni, az csak az lehet, hogy az ő választottja mellett, és ha őszintén akartam, akkor pont olyan boldog leszek, mert az élet ezt helyrerántja mindig, dob nekem egy legalább olyan jó csajt, mint ő, ha nem jobbat, ha meg nem akkor itt van egy helyzet amiben neki már ketten akarják a legnagyobb boldogságát, és ettől nem marad szem szárazon. Nem fogok el jutni arra a kövtkeztetésre jutni, hogy akkor majd én vagyok az ő legnagyobb boldogítója, így szerelme, de ha valóban eddig a kapcsolat volt neki a fontos és nem az ember, akkor emberére, azaz igaz szerelmére akadt és én is tanulok türelmet, mert az rózsát terem, és nekem az ambvivalenciák jobban tetszenek.
Az én gyávaságom mindig a szerelemben lesz felfedezhető avval, hogy szerelmet hazudok mindenkinek aki csak egy picit több szeretetet ad a korábbiaknál. És ritkán fogom tudni mikor szeretek mert annak lennem iszonyú fájdalmas (lesz), közben meg gyümölcseit aratnám.
