Két szerep van az életben, egyik a komédiásé aki rámutat arra, hogy a másik milyen hülye, avval, hogy beszél róla, mutogatja a másiknak, viccelődik vele, vicceskedik néha, humorizál unos untalan mindenkivel, nem folytatom, a legváltozatosabb szerepek, mind arra mutatnak rá, hogy csak saját magán nem fog soha röhögni, ez annyira így van, hogy nem fogja fel soha azt az álláspontot, hogy te szeretsz engem, én szeretek valaki mást, akkor kutya kötelessége szeretni azt a másikat, hiszen az én brancsom legyen már a te brancsom (sic!) is. Az én kiindulópontom, azaz ez az ekviavlenciereláció azt hozza felszínre végletesen, hogy ha szeretek valakit, az a valaki szeret olyat akit eddig nem ismertem, nem tudtam róla, akkor szeretem azt akiről nem tudtam és egy jól irányzott teljes indukcióval, minden embert szeretnem kell, vagy gyűlölnöm, halálom és nem szerethetőségem ebben a létben van, a humorral felvértezett ember nem tud mit kezdeni velem, mert ő kiröhög, rámutat gyengeségemre, megmutatja, hogy tegyem arébb a seggem, ne bátsam érdekeit, ennek ellenére szeretem, hiszen ő már kifejtette nekem álláspontját arról, hogy legyek már egy kicsit nem szerető is. És rá fog döbbenni arra, hogy ha tovább húz akkor nekem az lesz egyetlen választásom, hogy nem szeretek valakit (őt) és teljes indukció, nem szeretem azt se akit ő szeret, így aztán ő titkolja életét (Rowan Atkinson olaszországban nincs bemuatva, így aztán lélegzethez juthat mehet oda nyaralni). Nem azt fejtegetem, hogy melyik a védhetőbb vagy erkölcsösebb álláspont, evvel maradok azoon a talajon, hogy minden ember szerethető, hanem azt, hogy evvel a humoros ember soha nem fog nem akar és nem szeret szembenézni, azzal, hogy a másik mindig mit gondol a világról, mégiscsak az erkölcsi fölényt a mindenkit szerető embernél érezzük (Jézus), erra csak az lehet a válasz, hogy a másokat kinevető ember (hiszen jó sok hibáját látja a másiknak), saját magába néz helyett azt mutatja, hogy magába nézett azaz el kezd színdarbaot játszani, amiről meg tudott, hogy kenevethető, ezért aztán jókat derül azon is hogy ha őt kinevetik, miközben gyűlik mérge, hogy ő magát hülyének kell elismernie. Azt várnánk, hogy a magába néz, de ehelyett megold minden problémát. És azért nem, mert ha magába néz akkor el kell ismernie, hogy kinevethető, hiszen volt hibája és még megmarad is, hiszen álláspontja szerint nem neki kell változtatnia, mert ő látja azokat, akik erkölcstelenek, hiszen kineveti öket. Ezzel ő Istene lesz saját magának, miközben azt a játékot mutatja, hogy hatására majd megváltoznak az emberek, ezért aztán nem fognak megváltozni ezek ez amberek, mert sejtik a mögöttes lelkületet és baszok majd Istenem megváltozni, te sose akarsz ilyet tenni. Kegyetlen harc ez azok ellen akik, őszintén szeretnek vagy gyűlölnek, akik teljes mellszélességgel kiállnak magukért, vagy mikor lehelletet vesznek nem tágítják mások kárára tüdejüket. Most úgy tűnik, hogy erkölcsösebb vagyok minden kinevettető embernél, csak egyet ne felejtsünk el, én soha nem értem meg őt, én az önző vagyok, míg ő mennybe mehet minden értem tett dolgával, tualjdonképpen azt lehet hinni, hogy ő Jézus, nem, nem szent ember, hanem ember, mindent megtesz a másikért, és nem csak pofázik róla, mint Jézus, kinek ezen a ponton nagyjából kifújt minden tudása. Mert megtesz dolgokat a hitével teljesen ellentétes dolgaiban, szétszakad az erőlködéstől és nem teheti azt, hogy avval foglalkozzon amivel szeretne, például, hogy kiröhögi az embert, mert akkor az alapkonfluktusa nő. De ott is meberibb a másiknál, hogy nem követeli a változást, hanem simogatja azt, vagyis nevettet, azt is szándékában áll, akit kinevet, hiszen jó dolog nevetni, megoldásokra jutunk vagy kapunk, megoldásokat a hatalmasok kijátszására, ráadásul meberi módon és nem komolyan, a játékszabályok rengetegjeit félredobva. És mengnevetteni egyetlen módon lehet, ha megismerjük a lelkét és megszeretjük őt, ha ezt megérti a nevettteő ember, hogy Jézusnak is le kell szállnia a magas lóról és ha leszállt, akkor legyen már igazán bátor a nevettető is, mint ahogy Jézus ezt kimaxolta és menjen oda Jézushoz és nevettesse meg, Jézus annyit pofázott már magáról, dolgainkról, hogy igazán ismerős lehet, mégha nem szeretjük, de kérlek nevettető, ha megteszed azt, hogy hajlandó vagy megnevettetni olyanokat is akiket nem szeretsz, akkor nem az lesz az eredmény, hogy nemesebbé válsz, mert egyre több embert ismersz, hanem hogy - és ettől nem fogsz szeretni - meg fogod mutatni a görcsösnek az ideának, hogy hogyan legyen ember, és akkor lerántottad magadhoz, az örök hazudozóhoz. A megoldás a vég nélküli kommunikáció, mert eélye van akkor mindenkinek megismerni magát és olyan szerepekbe helyezni is magát, ahol nem szembesül tévedéseivel, hiszen a legjobbat nyújtja benne, nincs ki bármire rájöhetne, ezért támogatnám azt, hogy légy te is úgy szerethető, hogy avval muatod ki amásiknak hogy szereted, hogy azt csinálod vele is mint mindennel és mindenkivel amit szeretsz csinálni, ha például fadarabként gondolsz egy másik emberre, és attól működbnek kapcsolataid nem sérülnek halálosan, mert mondjuk egy fadarabot soha nem pustítasz el, ez soha nem bánt, annak ninc sakarata amivel végtelenül bánthatna, akkor legyen vélekedésed a dolgokról, hogy fadarabként kezeled őket. Ha működik, akkor ámen, hiszen megmutattam, hogy a nevettető meg Istennek látja magát és ember képében tetszeleg, de működteti a világát és jobban mint a fadarabot hívők. Evvel ki lehetne nevetni a fadrabban hívőket, hiszen embertelen hozzáállásuk és ha nem ügyelnek azzá is válnak (Hitler), csak akkor nem értetted, a fadarabban hívést nem fogod érteni, mert az a Jézus legjobb képessége szerint van elképzelve, tehát érthetetlen számodra, indenki számára és olyanokkal fogsz jönni, mint hogy fogaim száma minden lyukkal együtt a nullához tart, meg ilyenek, csak ez már lepereg. Ha érted, hogy emelkedek nélküled, hiába mutogatnál hibáimra azok mind nélküledis enyésznek, akkor rá fogsz jönni, hogy az Isten is fogalkozzon azzal mivel ő szeret fogalkozni, jobban érzi magát tőle, és esetleg rádöbben, hogy ezentúl őt se tudják érvényesen kinevetni, lepereg, és Istent is játszhat, hiszen azzal is foglalkozik amiben ő az összes ember Istene.
Csak meg kell keresned, és akkor végre együtt fogunk nevetni közösen elkövetett butaságainkon. Hogy evvel én jót mondok, miközben nem volt egyetlen érvényes tételem? Valószínű hozzád nem juthat el ennek az üzenete, csak ha lesznek rosszakaróim, mert azt hinnék, hogy ettől összeugrunk. És!? Ha össze, akkor máris közelebb kerültem álláspontjához. Szétválasztanának? Nem fogsz tudni, aki úgy szeret, hogy van kit utáljon, soha nem engedi meg magának mások álláspontját, hogy ne szerethessen, egy kettőt, és ezt tanulom a nevettetőktől, végre szeretni és nem ideákat kergetni. És 8 és fél milliárdot mégis, ne röhögj, lesznek és vannak trükkjeim amitől lepetéznek hülének néznek, de kihasználnak, de akkor soha nem nézünk majd tükörbe, de most az a mindennél fontosabb, hogy amit tudsz és nem győzedelmes azt te is megoszd.
Hogy jön ide a privilégium? Ha azt hiszed, hogy tied az egyetlen jogos erkölcsi álláspont akkor privilégizáltad azt, hogy nem kell közeledned. S az alcím mit üzen? Hogy Jézus is gyáva volt mert bár sokan dicsőitették, nem tudta elérni, hogy minden élő vele haljon és ujjászülessen, így aztán közeli az az álláspont, hogy hiába vagy Isten (mások kinyilvánítják, díjakat osztogatnak, pénzeket adnak neked mondjuk csak a munkádért) vagy ennek hatékony látszata, ha önmagaddal ezt nem tanakodtad meg soha, akkor cserepes lett a szám, mert elhagytad összes követőd, önmagad. Viccként felfogva, ha egyetlen gondolatot is elhiszel ebből akkor te már az én álláspontomra is helyezkedtél, evvel aztán fényesen bizonyítod álláspontom vallódiságát a teljes indukció másban való gyakorlásában. Kész. Akkor győztem, ha ezen logika földre vihető, hiszen megértetted, hogy egyetlen kiút a jellemed abban pallérozása, amiben a világon te vagy a legjobb, tehát minden ide tett hozzászólás győzelmemés bizonyítéka afölött, hogy esetleg nem kell mindig egyedül éreznünk magunkat. És ezt szeretném viccesen is látni, mert ez így a tollam által mindenkinek sok.
